Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
Gogi mamája: - Igaz ez, kisfiam? Gogi: - Nem! A betört ablak tulajdonosa: - Hát persze, magától tört be... Gogi mamája: - Nem lehetett a fiam, hallja mit mond! A betört ablak tulajdonosa: - Ha nem te voltál, akkor ki? Gogi fejét leszegve hallgat. Az ablak tulajdonosa csak nem csillapodik. A betört ablak tulajdonosa: - Mondd meg ki volt, akkor nem a mamádnak kell megfizetnie! Gogi még lejjebb horgasztja a fejét. Sajnálja az anyját, de a pajtását nem adhatja ki. Hirtelen meghallja az anyja hangját. Gogi mamája: - Rendben van... Mennyit adjak...? A betört ablak tulajdonosa: - Két rubelt. Gogi anyja elmegy az erszényéért. A betört ablak tulajdonosa: - Aj, te! Micsoda nagyszerű édesanyád van. Nem sajnálod őt? Gogi édesanyja valahonnan nagyon messziről jön, olyan távol van, hogy nem lehet kivenni az arcvonásait, de lassanként egyre közelebb ér, és egyre élesebben kirajzolódnak szép, jósággal és méltósággal teli vonásai. Arca olyan közel van már, hogy betölti az egész teret, az egész világot. Gogi álmában őt szólítja: Gogi: - Mama, mamikám... Kora reggel van. Borús az idő. Kote szokásához híven az ablaknál ül. Vár. Hirtelen fülelni kezd. Mozdulatlanná dermed, mint a lesben álló vadászkutya. Nemsokára dörömbölés hallatszik a kapun. Kote még el sem fordult az ablaktól, Gigla már a háta mögött áll. Egy percig nézik az ütésekbe beleremegő kaput, és megértvén, hogy most nem barátok jöttek, gyorsan eltűnnek. Gogi érzi, hogy valaki a vállát rázza. Azt hiszi, az anyja az, így örömmel nyitja ki szemét és kiált fel: Gogi: - Igen, ma..., De Gigla áll előtte. Gogi: - Gigla...! Mi történt? Gigla: - Itt vannak, gyorsan rejtőzz el! Gogi: — És a többiek...? Gigla: - Már a kamrában vannak. Az elmegyógyintézet udvara. A kapu tárva nyitva. Az udvaron körülbelül húsz géppisztolyos ember. Deszantos egyenruhában vannak, de az embernek az az érzése, hogy más levetett ruháját viselik. Az egyik nadrágja a földet sepri, a másik zubbonyválla a könyökét verdesi, és így tovább. Úgy viselkednek, akár a kiskirályok. Egyik csoportjuk (három-négy fős csoportokban járnak) meglátja a szekér elé bekötött lovat. Első fegyveres: - Hé, itt a lovam! Mellette álló (Második fegyveres): - Honnan volt neked a városban lovad? Első fegyveres: - Most meg mit kötözködsz? Mondom, hogy a mienk! Második fegyveres: — Ja, az már mindjárt más! Akkor a szekér is a miénk! Harmadik harcos: - Minden a miénk és punktum! Azzal a szekeret kezdik mustrálgatni. 1058
