Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
kínnal-keservvel forgatja szájában az ételt - miközben valahová másfelé néz - egy szempillantás alatt kicseréli tányérjaikat. A „Vaskos” lassan visszafordul, először a „Ványadtra” néz, de az úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A „Vaskos” ezután a tányérjára pillant, majd megint a „Ványadtra” emeli tekintetét. Most, hogy már úgyis rajtakapták, a „Ványadt egyik kezével megragadja a „Vaskos” tányérját, a másikat ökölbe zárva a ,.Vaskos” orra alá dugja. A „.Vaskos” szelíd pillantást vet a „Ványadtra”, és úgy tesz, mintha megijedne annak öklétől és szánalmas bicepszétől. Ezt látván Gogi csaknem hahotában tör ki. Közben a ,Madárijesztőt” keresi (ahogy Gogi elkeresztelte az álarcost), de sehol sem találja. A bárgyú, degenerált arcok között észreveszi Kotét. Kote már befejezte az evést, és hozzálát a morzsák összeszedegetéséhez. Goginak feltűnik, hogy Kote kinyújtott keze körül már egy szem morzsa sincs. Olyan precízen és türelmesen söpröget, hogy Goginak az eszébe jut: Gogi belső monológja: - Lehet, hogy Kote rendszerető tanár vagy tudós volt. Meg kell kérdeznem Datot. Már nem ingerli Kote viselkedése, sőt inkább gyengédséget érez iránta. Hirtelen valaki a betegek közül felemeli a kezét. Gogi azonnal reagál a mozdulatra, de nincs mitől félnie, csak Merab üdvözli, s Gogi udvariasan meghajol feléje. Reggeli után Gogi megkérdezi Datot: Gogi: - Hány éve dolgozik itt? Dato: - Közel húsz. Gogi: - Nem fáradt bele? Dato: - De igen. Csak nem a munkába, hanem a munkafeltételekbe. Láthatod, milyen körülmények között dolgozunk... Gogi: - Rémes. Dato: - Pedig micsoda reményeket fűztünk a változáshoz! Csak vártunk és vártunk, s én minden nap azt mondom magamnak, ennél rosszabb már nem is lehet, és mégis..., egyre rosszabb és rosszabb... Gogi: - És természetesen emiatt is minket okol. Dato: - Nem, inkább magamat a vakságomért. Mindent a rendszerre fogtunk, és arról megfeledkeztünk, hogy azt is csak emberek irányítják. Gogi: - De az a rendszer a működéséhez szükséges selejtet termelt ki magából. Dato: - Mire gondolsz? Magadra vagy rám? Gogi: - Természetesen nem magunkról beszélek. Dato: - Miért, mi más égitestről jöttünk? Gogi: - Persze hogy nem, de egyféle dolgot tanultunk, és az életben pedig minden másképpen volt. Dato: - Vegyük csak sorra. Rosszra tanítottak az iskolában? Téged talán gyilkolásra, rablásra, erőszakra, csalásra tanítottak? Arra, hogy ne tiszteld az idősebbeket és légy becstelen? Gogi: — Nem, dehogy. Szinte a tízparancsolat szellemében neveltek, de ahogy cselekedtek... Dato: - És az, aki visszaélt a hatalmával ugyan mit mondott? Természetesen sok szörnyűség, ahogy akkoriban mondták, túlkapás történt. De tedd a szívedre a kezed, te kevesebbet vétettél? Gogi: - De Dato, hogy lehet összehasonlítani bennünket... Dato: - Egyszerűen csak nem volt elég időtök rá, de most aztán mindent 1042
