Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Hatiasvili Nodar: Hallod?... A csalogány... (filmszíndarab)
A férfi megszégyenülten, fejét leszegve visszaáll a helyére. A tömeg azonban még nem csillapodik. Egyesek a férfi pártját fogják, mások szidalmazzák, érveket és ellenérveket sorakoztatnak fel. Ellenvetést természetesen senki sem tűr. Csak egy párocska, Gogi és Mari nem törődik az eseményekkel, ők még itt is boldogok. Nem sietnek sehová, örülnek, hogy egymás mellett állhatnak, nézhetik egymást. A sorban állók még mindig vitatkoznak, amikor odalép a sorhoz egy hat fiatal fából és három lányból álló társaság. Pimasz fiatalok, úgy gondolják, nekik kivételes bánásmód jár. Mintha a sor ott se lenne, egyenesen a pénztárhoz lépnek. A tömeg megbabonázva figyeli a tolakodókat, ők pedig nem sokat teketóriáznak, rögtön megszerzik a jegyeket. Csak egyetlen öregasszony tör ki: Unokáját kísérő idős asszony: - Nem látják, hogy mi is sorban állunk? Aranyfogú fiatalember: - Nyugi, nyanya, majd ha nekem is olyan szemüvegem lesz mint neked, látni fogom. A strand zsúfolásig tele, egy gombostűt se lehet leejteni. Gogi és Mari a magával hozott fürdőlepedőn fekszik és beszélget. A lány nézi szerelmesen a fiút, és bármit mond, mindenben egyetért vele. Gogi legújabb kedvence Viktor Hugo, különösképpen a verseiért rajong. Gogi: - Mikor a jubileumi Hugo-estre készültem, Avtandül, a rendezőnk szólt, hogy a kért verseken kívül válasszam ki a legforradalmibb költeményeket, akkor hirtelen... hallgasd csak... „s láttam az éj ölén, melyben a szeme fénylett, szárnyas tollain át csillagait az égnek” (V. Hugo: Jelenés, ford: Rónay György) Mari: - Ezt nem Valéry írta? Gogi: - Nem. Hugóban megtalálod csaknem az egész francia költészetet. Ez például Baudelaire szerinted...? „s én vagyok - hallgatag, veszendő, kósza pára”. (V. Hugo: Őrömmel ülök én, ford. Nemes Nagy Ágnes) Fagylaltárus megy el mellettük, s Gogi mellé érve felkiált: Fagylaltárus: - Figyelmüket kérném, itt a jégkrém! Vegyes, jeges, tejes! Vegye, vigye, egye! A meglepetéstől Gogi torkán akad a szó. Hamarosan mindketten fetrengenek a nevetéstől. Hosszan kígyózó sor, valahol középtájon Gogi és Mari álldogál. Ahogy korábban, most is csak egymást nézik... Mari nagy lelkesedéssel mesél valamit, Gogi szótlanul, szerelmes tekintettel hallgatja. Hamarosan ehhez a sorhoz is odalép a már jól ismert társaság (6+3). Ugyanolyan szemtelenül és hangoskodva viselkednek, mint a strandon. Hangadójuk az aranyfogú fiú. Kamaznak hívják, középtermetű, pimasz tekintetű, feje kopaszra nyírt. Gyorsan felméri a helyzetet, majd habozás nélkül elindul a pult felé, s hogy könnyebben odajusson, a társaságában lévő fiúk könyökükkel és törzsükkel utat törnek neki. Hang a sorból: - Hová-hová fiúk? 1021
