Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Peter Carey: Ned Kelly balladája

PETER CAREY Ned Kelly balladája* MÁS DOLOG VERÍTÉKEZNIA PENNA FÖLÖTT és megint más dolog úgy írni hogy közben még hadat is viselsz. 1879 őszén próbáltam még lx leírni azt az 58 oldalt amit Gillék elloptak tőlem széttéptem és újra kezdtem áradó patakok partján holdfénynél ha már akkora volt a kuszaság hogy majd be- lezápult a fejem visszatértem a telefröcskölt foltos történethez amit most a kezedben tartasz. Azzal büszkélkedtem hogy pók vagyok nem akadályozhatják meg hogy ne szőjem újra a hálómat de ez februárban volt és március végére meg kellett vallanom hogy nem tudom megírni úgy ahogy korábban. A Jerilderie Levél örökre oda veszett. Kislányom ha nyelvtani hibákat ejtegetek ne hidd magad különbnek az apádnál jusson eszedbe milyen körülmények közt írtam 1879 őszén Hare fő­felügyelő és Ward nyomozó állandóan a sarkunkban volt de a queenslandi fe­kete nyomolvasók is a gyilkos ördögei sok embert átküldték már a túlvilágra mire utánunk kezdtek szaglászni. Elmúlt április aztán jöttek a fagyos májusi esők éjjel lovagoltunk és nap­pal aludtunk el kellett viselni rengeteg bajt amilyen például a hasmenés a patkó lepotyogása a lovak lábáról a kishitűség a kémek és közismert besúgók hízelgései. Korán megjöttek a júniusi fagyok de Mary Hearn felől semmi hír és Ellen Kelly továbbra is be volt zárva a napfény nélküli cellájába hiába fogadkoztam. Ned Kelly volt a kolónia legrettegettebb leghírhedtebb banditája de anyám kiszabadításához 1 centivel se bírtam közelebb jutni. A kormánynak írt levél most már nem érdekelt. Ennek a történetnek az írását is legszívesebben abbahagytam volna de tudtam hogy elveszítelek ha abbahagyom és akkor eltűnsz előlem elnyel a világ bendője. Most már látom hogy 1/2-ig őrült voltam de írtam mindennap hogy elovashasd majd a szavai­mat meg azért is hogy világra hivogassalak. Június második hetében jártunk tudtam hogy eddigre meg kellett szület­ned de üzenet nem jött csak fagy volt és nagy csönd a déli szelek hideget fújtak felénk a Bright és a Mount Beauty hegység felől. Dannek begyulladt a torka én meg végre félretettem a pennát és kötegbe kötöttem a lapokat. Mikor meg­csomóztam a szalagot gilisztaszerű szomorúság kúszott a szívembe. 1879 június 20-án ahogy előre megbeszéltük belovagoltunk a vadonból : Részlet az ausztrál író azonos című regényéből, mely a közeljövól)en jelenik meg az Új Palatínus Kiadó­nál. 1011

Next

/
Oldalképek
Tartalom