Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

- A nevemet és a címemet...

Jóindulatúan félbeharapja a mondatot, annyira természetes ilyenkor a név és a cím.- Szükségtelen.

Hát ha szükségtelen, akkor menni kell, de azért megereszt még egy barátságos elköszönést.- Viszontlátásra!

Az író úgy kap az ajtókilincshez, mint fuldokló a szalmaszálhoz és fülel. Az üzletben vigasztalan csend honol.

Az író kilép az utcára és az az érzése, hogy pap, aki áhítatosan keresztet vethet az írógépére. Nem kellene itthagyni a masinát, ennek csak rossz vége lesz. Annyira tisztán lát, mint a szorongó clairvoyeur, mégse megy vissza az írógépéért. Nem fűlik a foga a leégéshez és a leégetéshez. Verítékben fürödve halad egy mellékutcában elfele.

Két hét múlva, október huszonkettedikén, az író megint délután fél öt körül ér az üzlethez. Az üzlet zárva. Az író beles a kirakatüvegen. Bent sötétség. Érthetetlen. Az üzletnek még nyitva kellene lennie. Hát ez se tartja be a szavát. Ha rossz üzletember, akkor szemét szakember is.

Egy járókelő áll meg mellette. Tétova öregember.- A kocsmába menjen. Ott megtalálja.

Szemközt, az út másik oldalán csalogatóan világít az italbolt a sárgafoltos sötétségbe. Napsugaras meleget kínál. Hosszúra nyúlnak az éjszakai hideg agyarai, átdöfik a nappali csütörtök didergő testét. Az író gondolkodik, hogy a tulaj után menjen-e. Nem érdemes. Biztosan el van ázva.

Errefelé meglehetős hitvány a közvilágítás. Ideje, hogy felszereljék a higanygőzlámpákat. Elvégre Kispest világkülváros.

Az író egy darabig várakozik, aztán hazamegy.

Másnap szerencséje van, az üzletben találja a tulajt. Éppen kopácsol. Az írógépével is csinálhatott valamit, mert doboza nélkül, pőrén feszeng az asztalon. Kívülről behallatszanak a levegő derekának zúgó roppanásai.- Mi újság?

Az író visszahajtja a felöltője gallérját.- Látom, még nincs kész vele.- Sok volt a munkám, de már dolgozom rajta.

Az eddigiek során most néz rá először a tulaj. Alattomos, seszínű pillantás. Kicsit püffedt az arca. Egy ütött-kopott ónkanna horpadt oldalát egyengeti. Csakugyan dolgozik. A kerékpár is eltűnt a kampóról...- Kerestem tegnap még öt óra előtt. Nem találtam.- Igen? Hogy lehet? Végig itt voltam.- Nem égett a villany.- Lehet, hogy hazahívtak.- Lehet.- Egyszer már megmostam, nagyon piszkos volt.- Azt elhiszem.

Kis csend.- Ugye milyen bolond ez a szél? Még benyomja az üvegemet.

3