Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - Széles Klára: "...rajtad a pillanat, ami a / világ?"
Valamennyi „kérdés-vers” között az egyik különleges szerepet játszó az, amelyik szűkebb hazáját, Pécset állítja központba7. Különleges. Nem elsősorban azért, mert végül is negyvenkét kérdés sorakozik, láncolódik egymáshoz a vers során. Közülük alig is lehet kiemelni egy-egy futamot. Mennyország? Pokol? Világörökség? Jelent valamit?... „Lokálpatriotizmus”, „patriotizmus” - és a valódi egyetemes kultúra-teremtés, igaz humanizmus elválaszthatatlanságának ritka hitelességű vallomása öltözik - többek között - a költői kéi’dés-sorokba. A kérdező versek (versbéli kérdések, kérdés-módok) egésze felsorolhatatlan, említés, utalás lehet itt, csupán.8 De az feltűnhet, akár a gyorsan felvillantott részletek, vagy a futó átla- pozás alapján is, hogy nem csak a már említett kérdés-láncolódás az egyedi. Több, más, jól látható és szinte láthatatlan egyéb költői sajátosság is Bertók- bélyeget nyom erre a fajta költői megnyilatkozásmódra. A hangsúlyozott „?”-ek mellett, (avagy nélkülük) kérdések sorát rejtik, fakasztják a versek más, különböző módokon is. Kérdések sora lapul például a felsorakoztatott alternatívák mögött. Máskor: zárójelekben. Avagy: igealakokban. Mondatok feltételes (sőt, voltaképpen hipotétikus) fogalmazásaiban stb. Magában a kérdésben is újabb, másik kérdés rejlik sokszor. (Mennyi belőle mésis? Halljuk a verseimet - s nyilvánvalóan ötlik fel a kimondatlan létező újabb kérdés: Miből? jnennyi”?). Úgy vélem, nevezhetnénk például ezt a fajta költői kérdezést „emeletes poétikai kérdésnek”. Máskor: osztódó, szaporodó, (végtelenig?) gyarapodó kérdés-sornak. Sokszor adódik nemcsak a ki nem tett, s mégis létező kérdőjel, hanem az említett írásjelek tobzódása. Egyik kimagasló példa lehet az, amikor a versen belül idézőjelben idéz kérdést, s a végére illesztett kettős írásjellel (?!) egyszerre jelzi a kérdés ellentmondást nem tűrő parancs-jellegét, s ugyanakkor a megszólító és megszólított (itt vádló-vádlott) hallomásának, értelmezésének különbözőségét. ...akkor most az igazat mondod, ugye?!...-' Máskor az egyszerű, mintegy mellékes pár szó felsorolása a mögéjük állított zárójeles kérdőjelekkel olyan jelentésűvé emelkedik, hogy szinte a kötet egészének, a költészet egészének foglalata, kivonata lehetne. ...családnak (?), népnek (?), országnak (?)...10 (Kérdésekben a kimondatlan válasz: nem tudta, nem engedte.) De bennük a bensőbb, mélyebb, fájóbb újabb kérdőre-vonás is: hát van, vagy nincs család”, ,yiép", prszág”? S ha van: mi is hát az ma, itt, Magyarországon (ha ugyan van ilyen). Az „én-vers” és a transzcendenciával érintkező poézis, nem ugyanaz, lényegében? Az egész kötet nyomán felmerülhet az a gondolat, hogy nála - de talán általában, a költészetben? - az igazi, magábaszállás, mélybe-ereszkedés azonos a fölemelkedéssel. Akár az „ima” szintjén. Gondolhatunk itt nemcsak 979
