Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - Bazsányi Sándor: A hidroglóbusz

vei szemben. Ráadásul, szól a hasznos többlettudás, víz is van benne, a kigöm- bölyödő vagy tölcsérformában végzó'dő kobakjában. Nos éppen itt lép be, ha hagyjuk, a kontextus, a hidroglóbusz helyes kontextusa, küzdelmes világba nevelődésünk egyik járulékos gyümölcse.

A hidroglóbuszról tehát előbb-utóbb bárhogyan is csűrjük-csavarjuk, úgyis kiderül, hogy víztárolásra szolgál, hiszen úgynevezett hidraulikája van, ami most nagyjából azt jelenti, hogy a folyadékszint kiegyenlítődés elve alapján kis települések vízellátását biztosítja. Míg a kisteljesítményű szivattyús kút percenként csupán körülbelül négyszáz liter vizet képes biztosítani, addig a hidroglóbusz alkalmas rá, hogy a délutáni csúcsfogyasztást, a percenkénti ezer litert is zökkenőmentesen fedezze. S mindezt nem a szivattyú lökésszerű vízfelvételével és -adagolásával, hanem nyugodt folytonossággal. Ráadásul a kiszélesedő végében elhelyezkedő tartályok egyike ötven köbméter oltóvizet is tartalmaz, tűzveszély esetére, ne adj’ isten. Szemben a téglából rakott víztoronnyal, a hidroglóbusz előre gyártott elemekből álló, hőszigetelt létesítmény, s karbantartása is jóval egyszerűbb. Egyszóval a modern vidéki élet elengedhetetlen tartozéka, mi több, biztosítéka. E magyarázattal a hidroglóbusz kiérdemli, hogy immár jól megokolt helye legyen a tájban. A látszólag önmagában nyugvó dolog a hasznossági világrend része lesz. Bárhová menjen az ember, a hidroglóbusz kontextusa hasznosan körülöleli, sőt biztonságba ringatja. Se embertelen szomjhalál, se pusztító árvíz. Vízellátás. Közszolgáltatás. Hozzánk tartozik, minket szolgál. Mint egy lakótelep. Felmegy például az ember a Bala- ton-felvidéki tanúhegyek egyikére, mondjuk Csobáncra (aminek persze a perspektíva választás könyörtelen törvénye szerint az ára az, hogy az összes többi hegyet - Szent György-hegyet, Badacsonyt, Gulácsot, Tóti-hegyet, Szigligetet ... - igen, ám azt, amelyiken áll, már nem látja, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy ő nincs képben... Tehát képben vagyunk: felmegy az ember a Csobáncra) és látja a formája alapján Y-nak keresztelt tapolcai lakótelepet. S még annyi mindent. Sokrétű és kimeríthetetlen kontextus - hasznossági elveken nyugvó tájkép tárul a szeme elé: a tanúhegyek, a Balaton, a falvak, a templomtornyok, az ipszilon, plusz a hidroglóbuszok. Földtani, településtörténeti, várospolitikai, szociológiai, mezőgazdasági, borászati és nem utolsó sorban vízügyi jelenségek szerves együttese, amelynek aprólékos és pontos kontex- tualizálásáról, kellő szakértelem és merészség híján, lemondok. Csupán any- nyit kockáztatnék meg, s ez legyen mondvacsinált és körmönfont okoskodásom banális végkövetkeztetése: a hidroglóbusz - a sokrétű összefüggésből sejthetően, felületes értesüléseim alapján pedig minden bizonnyal - nemcsak úgy, hanem valamilyen okból kifolyólag, valamilyen elv szerint, valamilyen célból van. S ezzel, úgy tűnik, hellyel-közzel meg is oldottam a nem túlságosan bonyolult, úgyszólván magától értetődő, sőt meglehetősen értelmetlennek látszó feladatot: a hidroglóbusz fogalmi, dologi és kontextuális leírását. Vagy talán mégsem?

A hidroglóbusz leírásának három rétege - a fogalmi, a dologi és a kontextuális - nem feltétlenül és nem is mindig áll össze megnyugtatóan. Hiába rendezzük őket közös egyenletbe, némi maradék mégis adódik. A hidroglóbusz átfogó és végleges magyarázatát bizony aláaknázza egyrészt a gyermekkori szófejtés vonzó homályélménye, szubverzív erotikája, másrészt a puszta látvány magától értetődő fensége, a fenomenológiai lényeglátás esztétikája, har954