Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - Prágai Tamás: Apró dolgok istenei
PRÁGAI TAMÁS Apró dolgok istenei Megoldás lett volna az is, ha soha többé nem beszél, nem szólal meg, legfeljebb cédulákat küldözget vagy egy füzetbe jegyzetel, mint a beteg Babits - de nem tudta megállni, és én tudtam, hogy nem fogja megállni, és utóbb beszélni fog. Vagy eltűnik, végleg - de csak egy időre tűnt el. Egy ideig nem látták a Ferenciek terén, az Egyetemi Könyvtár előtt, és nem bukkant fel fekete, nehéz bőrtáskájával az Andrássy úton, sem a Moszkva tér harmadosztályú pinceborozóiban. Pesti Kornél eltűnt Budapestről. De én tudtam, hogy egy idegen városban él kínaiak és feltűnő fejfedőt viselő indiaiak közt. A várost - vagy inkább városrészt, mert ezt is egy sokkal nagyobb, kiterjedtebb és még szövevényesebb város vette körül - Tao Hszinek nevezték. Még kijjebb vizek övezték, lappangó tömegű, szennyes vizek, és ezért mindennaposak voltak a kalózok betörései. Az idegenek, akik összegyűltek Tao Hsziben, még nem beszélték ennek a városnak a nyelvét, de a sajátjukat már felejteni kezdték, eleinte a jelzőket és a bonyolultabb nyelvi kifejezéseket, aztán az igék és főnevek ragozását vétették el, már ha volt a magukkal hozott nyelvben ilyen, és nem a kalózok által használt hordaléknyelv jelkincsén osztozkodtak. Szétfoszlott a nyelv a kezeik között. Cafatjait a szemétre dobták az egyébként ékes szövetből készült, de könyökénél és a dörzsölésnek leginkább kitett pontokon jóformán elfeketedett és foszlányokra rongyolódott első ruhával együtt, amivel megérkeztek ide. A kalózokról keveset tudunk, de tény, hogy Pesti itt, ezen a kalóztámadásoknak leginkább kitett területen próbált gyökeret ereszteni. A kínaiak eleinte fullajtárnak használták, mert azt hitték, néma. Amikor kiderült, hogy mégis beszél, ki akarták vágni a nyelvét. Aztán inkább úgy döntöttek, hogy megbíznak benne. Fél szemét mindenesetre fekete szorítókötéssel kötötték le, hogy csak a féligazságot ismerje meg, és ne vallhasson sötét ügyeik ellen, ha valamelyik perben tanúnak idézik. A derekán kidörzsölődött a bőr és nem akart begyógyulni, az orra megnőtt és elformátlanodott, haja elveszítette világos természetességét. Egyre kevesebbet tartózkodott napközben az utcán, mert félt, hogy nézik, és szégyellni kezdte a testét. Tényleg nézték. Hideg, fojtott idő volt, nappal is alkonysötét volt az égbolt és mindig kásás hó esett, és mind több piszkos-saras víz folyt a Tao Hszit környező tavakba, úgyhogy ezek vízszintje tovább emelkedett és elöntötte azokat a lomha iszaphátakat és földnyelveket, melyeken a kalózok940
