Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ SEREGÉLY ÁGNES Szólítanak Szakmán szólítanak: Egyszer nyelvész, egyszer költő', eldobhatós utántöltő, Tagbaszakadt kukázó, Vagy csak kreatív utánzó. Nevekkel hódítanak Engem. Magáznak, tegeznek, Sarkon neveznek - Te, ott a sarkon, Amerre az ujjamat tartom És Méltóságom épp darabokra metszi föl létem - Ezt már nem értem. Darabolnak. Elejtenek s föltagolnak. És Ajkán, Mint orkán Feszültek hosszú éjszakák romjai, Próbáltam szavainak jelentését bontani. Antik Esik. Adagolva, mint a méla bút a hárfa: Elsuhan ez a csók is, már ma Leteszek a szép jövőről, én nem Mehetek tovább és énem A forró, szürke áhítat Levét - és közben rám mutat - Hosszan húzza. (Csöndben kortyolom.) Itthagyott. Lehet, hogy itthagyom. Inbegriffen Felkavarja gyomromat A sok mélyenszántó gondolat Között fel-fel csapódó, Agyamra rakódó Tömény hódolat. A testemben Csak egy képzet marad, Mert Estemben A gyomromban ragad A még fel nem dolgozott Hófehér szó-cafat: Amíg gondolkozott beszívott tüdején, Közben lehámlott róla a kéreg Látszott már erején, illatom csak méreg A házak tetejéről a füst leolvad Ügy, ahogy ez az élmény Minden bádog lassan behorpad És lefolyik a vízen a kémény. Az asztalok mögött tolongó sokaság Nézi, hogy hogyan néz a nap, És, hogy a bádogról fröccsenő horpadás Tovább szakad, mindenki beolvad. Lehetne más is, ha kérnénk, egy út, egy új vágány helyett, Minden sín most is futna úgy, Flogy nézhetnéd a képeket.
