Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Fábián László: Föl-föl tűnik Scholz Erik alakja
jának figurájaképpen is: anekdoták idézik alakját. Logikus és méltányos azonban, hogy mindinkább a mű kerül előtérbe, és szellemével tartunk beláthatatlan horizontú kapcsolatot. Ma pontosan tudjuk, hogy ez a szelíd, noha minden szelídsége mellett is javíthatatlanul intranzigens, a megalkuvásoktól irtózó szellem a modern magyar festészet markáns figurája, és a hangsúly egyaránt nyomatékos a modern valamint a magyar jelzőn. Mégis, szívesebben fogalmazok úgy, hogy a sajátosan magyar művészet talaján létrejött modern festészet Scholz Erik életműve. Amit teremtett, nem vezethető le közvetlenül a nemzetközi modernizmusokból, avantgárd törekvésekből, jóllehet, szellemileg rokon velük. Egyáltalán nem véletlen, hogy Scholz és társai stiláris-tartalmi újításait indulásukkor új fogalommal jelölte meg a kritika: szürnaturalizmus néven váltak ismertté. Nos, a fogalom talán nem pontos, ám festőnk esetében ennek ellenére sokatmondó, hiszen a már említettekből is kitűnhetett, milyen szoros kapcsolatot tart fönn az általa egyáltalán nem utánzásra kiszemelt természettel, mennyire azonos viszont annak struktúrájával, életrendjével. Egészen más kérdés viszont, hogy a művészi kreáció valóban öntörvényű alkotói világot hoz létre az adott alapokon, és hogy ez az egyszeri, megismételhetetlen világ Scholz Erik világa. A kis köpcös alak tehát ezekben az olykor egyenesen a monumentalitást sugalló munkákban él köztünk tovább. Mutatja magát. 928
