Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás
JEGYZETEK 1 Megjegyzendő, hogy a különféle életfilozófiák - Kierkegaard, Schopenhauer, Nietzsche, majd később Bergson filozófiája - épp a századfordulón éreztették hatásukat Finnországban. 2 A nők szerepének megváltozásával kapcsolatban vö: Suomen kirjallisuushistoria 2. Szerk.: Lea Rojola. SKS. Helsinki, 1999. 150-162. 3 vö: „Sain roolin johon en mahdu” - Suomalaisen naiskirjallisuuden linjoja. Szerk.: Maria- Liisa Nevala. Otava. Helsinki, 1989. 320-324, valamint Rafael Koskimies: Suomen kirjallisuus IV. SKS. Helsinki, 1965. 520-535. 4 Aino Kallas: A farkasmenyasszony. In: A farkasmenyasszony. Sorozatszerk.: Karig Sára. Európa Könyvkiadó. Bp., 1985. 493. 5 Kai Laitinen: Aino Kallas 1897-1921. Otava. Helsinki, 1973. 219. (a továbbiakban: Laiti- nenl) 6 uo. 223. 7 A kettős lény vagy hasonmás fogalma Németországból származik. Az 1700-as évek írója, Jean Paul (Johann Paul Friedrich Richter) alkotta meg a doppeltgänger fogalmát - később dop- pelgänger -, mely fogalom ma is használatos nemzetközileg. A doppelgänger egy személy, aki megtévesztően hasonlít valakire (»alter ego). In: Eliisa Pitkäsalo: Kahtiajakaantuneisuus Mihály Babitsin pienoisromaanissa A gólyakalifa. Pro gradu-työ Jyväskylän yliopiston kirjallisuuden lai- toksella. Syksy 1997. 52. 8 Laitinenl: 232-233. 9 Ilmari Talve: A finn népkultúra. Ethnica. Debrecen, 2000. 192. 10 A vízpróba az ember megszállottságát, boszorkány voltát hivatott bizonyítani. Ha az áldozat elsüllyedt, nem lehetett boszorkány, ám ha a víz felszínén maradt, a gyanú megalapozottnak bizonyult. Ezeknek a boszorkányfürösztéseknek nem volt szakrális jellegük, ezzel elsősorban az egyén bűnösségét kívánták bizonyítani. A vízpróbát meghatározhatjuk mint népítéletet, az önbíráskodás egyik esetét, mint bírósági bizonyítási eljárást, mint büntetést, illetve mint boszorkányazonosító eljárást. Vö: Tóth G. Péter: Folyampróba - liturgikus vízpróba - boszorkányfü- rösztés. Istenítéleti eljárások a boszorkányperekben. In: Demonológia és boszorkányság Európában. Szerk.: Pócs Éva. L’ Harmattan-PTE Néprajz Tanszék. Bp., 2001. 249-291. 11 A késő középkorban a boszorkányok és a Sátán kapcsolatáról megváltozott az egyház véleménye, amikor a Sátántól való félelem Európában a legerősebb volt. A Sátán és a boszorkányok között közvetlen kapcsolatot, szövetséget feltételeztek, a boszorkányok rontásában sátáni hatalom segítségét sejtették. In: Ülő Valk: Az észt népi vallás és a keresztény demonológia kapcsolatai. In: Demonológia és boszorkányság Európában. Szerk.: Pócs Éva. L’ Harmattan-PTE Néprajz Tanszék. Bp., 2001. 24. 12 Laitinenl: 224. 13 Laitinenl: 225. 14 Kallas: i. m. 527. 15 uo. 525. 16 uo. 498. 17 Valk: i. m. 27. 18 Ezzel kapcsolatosan megjegyzendő, hogy Közép- és Kelet-Európa démonképzeteiben gyakori motívum, hogy a megszálló ördög akár szexuális kapcsolatot is létesít áldozatával. In: Pócs Éva: Démoni megszállottság és ördögűzés közép-kelet-európai népi hiedelemrendszerekben. In: Demonológia és boszorkányság Európában. Szerk.: Pócs Éva. L’ Harmattan-PTE Néprajz Tanszék. Bp., 2001. 141. (A továbbiakban: Pócs 1.) 19 Kallas: i. m. 522. 20 A bibliai párhuzamokkal kapcsolatban vö: Laitinenl: 238-240. 21 Kallas: i. m. 513. 22 Pócs Éva: Transz és látomás Európa népi kultúráiban. In: Eksztázis, álom, látomás. Szerk.: Pócs Éva. Balassi Kiadó. Bp., 1998. 21. 23 Kallas: i. m. 493. 24 uo. 495. 25 uo. 551. 26 uo. 511. 27 uo. 551. 28 uo. 506. 894
