Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pasztercsák Ágnes: A hasonmás

kesztéssel, a megsemmisüléssel lesz egyenlő. Aalo szinte alvajáróként bolyong ebben a közegben, míg egy nap megadatik a kitörés lehetősége, ami számára borzongató, de ugyanakkor megbabonázó élmény. Átadja magát a kiteljesedés lehetőségét kínáló démoni erőknek, farkassá változik, szabadon fut a lápon, s fokozatosan feladja eddigi szabályozott életét, hogy megvalósíthassa önma­gát. Ezekben a művekben a házasságtörés, illetve Aalo kapcsán férje elhagyá­sának motívuma azt hivatott kifejezni, hogy senki sem lehet másnak a tulaj­dona, csak saját magáé, az egyén önálló, független szubjektumként értelme­zendő. Aalo tulajdonképpen menekül abból a férfiak által meghatározott tár­sadalomból, ahol a nő szerepének megítélése a férfiak szempontjából történik, s innen nézve megváltoztathatatlan. Nőisége részben a közösség felől meg­ítélve, anyaként és feleségként hangsúlyozódik, s ennek alapján is ítélődik el, hiszen egyik feladatának sem tud a közösség normáinak megfelelően eleget tenni. Másrészt megmutatkozik nőisége a XX. századi megváltozott nőkép szemszögéből is, amikor Aalo képes és mer egyedül döntést hozni életéről, vál­lalni meri függetlenségét s annak következményeit, még ha a megjelenített kor értékrendszerébe belehelyezkedni próbáló elbeszélő a lány démoni erőnek való kiszolgáltatottságával igyekszik is menteni őt a felelősség súlya alól. A XX. század szellemiségét fedezhetjük fel a lány szexualitáshoz való viszonyá­nak tematizálásában is: átlényegülésének éjjelén az őt megszálló szellemiség­gel való egyesülés erotikus élményként jelenik meg, amit nőként tapasztal. Ezt a feltevést támasztja alá Priidik megnyilvánulása, mely a férfiközpontú társadalom normáinak megfelelő: Menj a szemem elől, farkasok szajhája!”'4 (kiemelés tőlem - P.Á.) A társadalomból való távozás menekülés volta hangsúlyozódik abban, hogy Aalo farkasként üldözötté válik, megszabadul ugyan a közösség szorítá­sából, ám teljesen szabad mégsem lehet, hisz régi élete üldözi őt. Tulajdonkép­pen saját lelkivilágába menekül, ahol a maga életét élheti. Megjegyzendő, hogy tudatában van a benne rejlő kettősségnek, két énjének, melyek egyfor­mán jogot követelnek maguknak. Ezt be is vallja férjének: Halljad hát, Priidik, ölem mintha máglya tüzében égne! Noha nappal az emberek világában élek, és emberi formám van, ám midőn leszáll az éj, lel­kem a farkasok közé kívánkozik, s csak a vadonban vagyok tökéletesen szabad és örömmel teli. Mennem kell, mert a farkasok nemzetségéből való vagyok, s ámbár ezért boszorkányként máglyán megégetnek, ilyennek teremtettem!”15 A két én, illetve életforma közt minőségi különbség tapasztalható, meta­forikusán utalva a hétköznapok szürkeségének és a vágyak világának szem- benállásái'a. Aalo számára e másik életforma az élet új szemszögből való szem­lélésének lehetőségét jelenti, ahonnan kívülről nézheti elhagyott közössége életét. A lélek kettőssége s e két pólus szembenállása a motívumokat tekintve is megmutatkozik, mely oppozicionáltság végigkíséri a szöveget. E szemben­állás a leghangsúlyosabban a bárány-farkas motívumpár kapcsán tapasztal­ható, melynek jelenléte Aalo figurájához kötött. E motívumpár szerepe oly mértékben kiemelt, hogy képes összekötni az egyes fejezeteket. Priidik egy nyári birkamosás alkalmával pillantja meg Aalót, akihez így az ártatlanság képzete kapcsolódik, ami ilyenformán tulajdonképpen felmenti Priidiket is, hogy nem vette észre a lányon a boszorkányjegyeket, és beleszeretett. A köze­881

Next

/
Oldalképek
Tartalom