Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Büki Attila: Délután; A Répcénél (versek)
A Répcénél apám ösvényedre már nincs ki visszataláljon holtak kútjára álomba roskadt házra emlékeztet a folyópart rózsafádat a szívpirosat elvitte a fagy régi felvétel láttatja reményt adó sugarakkal ó'rzöm Bibliádat benne kézzel írt betűid melyekben fény van örökkévalóságunk földi hagyatéka mióta nem vagy eljutottak a holdra ám annyi mindent nem tudunk még fölfedezetlen fél világunk amit tudunk vagy tudni vélünk még néma ma is amit gondoltál immár egy emberöltővel ezelőtt egy délutánon még nem tárult fel mindenünnen résnyi fény és el hozzánk csupán szélfútta hópehely a szemben amit elvégeztél őrzi a part------amire vágytál részben megtörtént ám nem csitul az öldöklés issza a világ ördöge az embervért s fenyeget kémiai pusztítószerrel 856
/
