Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Széles Klára: Dal? Ima?
SZÉLES KLÁRA Dal? Ima? PARCZ FERENC VERSEIRŐL‘ ÉS/AVAGY A PARCZ-JELENSÉGRŐL2 Ha csak a verseket látjuk, egyik elsőként felmerülő gondolat lehet például, hogy milyen kapcsolat van fohászkodás és költészet között. Persze kérdezhetné valaki így is: van valamilyen kapcsolat egyáltalán? Parcz Ferenc mindenképpen elgondolkodtat a kérdésről. Úgy is fogalmazhatnánk: olyan irányba befolyásol, hogy ez nem kérdés, hanem felelet. Van kapcsolat. Mégpedig elemi. Nem olyan értelemben merül fel ez nála, mint például Vajda Jánosnál, aki megalkotta a Dalima női nevet és lényt, s ennek „történetét” és különleges kötődését a „dal”-hoz, mint a magasrendű, bűvös erejű, orfeuszi-vejnemöjneni költészethez, e költészet titokzatos születéséhez és megfoganásához - egyik legkülönösebb s legjellemzőbb művében, A jáborfa regéjében. Egészen más - hajszálnyian mégis egymással érintkező - ima és dal összefonódása Parcz Ferenc verseiben. Dal és ima nála egyaránt jelent egyéni ihletfajtát, versfajtákat, kötetfajtát, életmű-alakítást. A kettő összefonódása, maga a mód az, amiért és ahogyan teremt, vagy inkább terem. Az írásnak ez a sajátságos változata több olyan tulajdonsága miatt nem könnyű, ami pedig látszólag éppen könnyen elérhetővé teszi. Ilyen a Parcz-féle írások szembeszökő egyszerűsége - másfelől: nem szembeszökő többrétűsége. Egyszerű. Elgondolkodtat a jelenség, a fogalom. Effélék juthatnak az olvasó eszébe: voltaképpen van-e nehezebben megközelíthető a „könnyen érthető” költőnél (művésznél)? Vagy van-e bonyolultabb az igen sikeresen, igazán egyszerű, netalán végsőkig egyszerűsödött, tömörített költészetnél?3 Miért, hol és hogyan bújik meg a leírt, köznapi szavak, sorok mögött, között, belsejében az a bizonyos többlet, az a fajta egyszeriség, amely íme, sokszor évszázad elteltével fedeződik és fénylik fel?4 S mikor van szó ennek csupán a látszatáról? Miként különböztethető meg a költői egyszerűség a szimplától? A keveset vagy semmit sem mondótól? A kérdés alapvető, és messzire vezet. De mivel is szembesülünk, amikor a többnyire vékony, s mindig váratlan fordulatokat rejtő Parcz-köteteket lapozzuk?3 A példatár igen változatos. A költőiséget állítva előtérbe, néhány alapvető, s talán az egész egyedi lírai természetrajzra rávilágító pontot választok ki: mit is jelent nála az ima, a dal, maga a szó - s végül az ihlet, a felemelkedés (eleváció)? Ilyen kiválasztott példa lehet legszembetűnőbben mindaz, ami többször már címében is hordozza a szót: ima. 556
