Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Vajda Andrea: "...míg csak ki nem esik kezemből a golyóstoll"

kort megélni), a víg játékok után az idő múlásával komolyabb játékok, majd a végső nagy játszma következik, amit senki sem kerülhet el. Varga Domokos mélységes hittel, szeretettel telve köszön el. Azt vallja: „...a búcsú - a játék vége - szép is lehet. Megrendítő, de felemelő. Szeretnék én is így menni el. Ezért írtam ezt az előszót is, amely utószó is egyben. Előszava utolsó könyvemnek, s utószava utolsókat lobbanó életemnek."

A Lyukasóra játszóterén fejezet írásai felhőtlen, derűs perceket okoznak az olvasónak. Varga Domokos sok-sok számunkra már eddig is ismert és még több ismeretlen nyelvi, irodalmi játék egybegyűjtésével ajándékoz meg minket. Az írónak az élet-játék viszonyról való felfogása: „...a teljes élethez a játék is hozzátartozik." Könnyed, szórakoztató írások ezek; bevallom, jómagam végig nevettem, mosolyogtam rajtuk. Humorral könnyen telik az idő, máris a végére érünk, s feltesszük a kérdést: nincs több? E játékosságon kívül irodalomtörténeti, történelmi adatok, tények, események is előfordulnak. A nyelvi játszótéren sokféle változatos, mulatságos, bohókás játékot játszhat az ember. Varga Domokos először a nevekkel kezd játszani. Nemcsak népi, tájnyelvi, de irodalmi névjátékokat idéz olyan kiváló szerzőktől is, mint József Attila, Arany János, Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály. A költők sem hagyták ki a játéknak ezt a területét; így lehetett Arany János ,fJean d’Or”, Ady Endre ,Adieau Bandi", vagy Weöres Sándor ,ßörös Vándor", s még számos furfangos névátköltésen derülhetünk. írónk saját magát is kifigurázza, a ráragasztott mondókákkal, melyet gyerekkorában kiabáltak neki: homokos, / a feje homokos", vagy amellyel apósa tréfálkozott: homokosnak, / az okosnak, / lóg a, lóg a, lóg a töke, / mint a kosnak." Felelevenít még különleges mesebeli neveket, például a Hétszünyű Kapanyányimonyókot a Fehérlófiából. Eljátszik a népek, nemzetek, fővárosok nevével: ,jdit mond haldokló hívének az orosz pópa? »Szent Péter vár!«"

Ezután a rímeket veszi sorra, melyek által akár leckéket is vehetünk verstanból. Játszik a kancsalrímmel, a kecskerímmel, versikéket fabrikálva: Rárontott a bősz csorda - / recseg ám a csőszborda!" Izgalmas játék a Dodonai dadogósdi, mely során ugyanazt a szótagot többször ismételjük, értelmes mondatot kerekítve belőle: „Te nem feleded, Ede, de Dezső nem elfeledte?” Majd az író megfogalmazásával élve Közhelytelenségeket tanulmányozhat az olvasó. Sok közmondás idővel közhellyé, elkoptatottá vagy kifacsarttá vált, ezekből szemezget szerzőnk:

,Akasztott embert még az ág is húzza"-, vagy Rinek a pap, kinek a paplan." Némelyiket az életbölcsesség alakította: „Okos enged, ha már szenved.” Más: hogy hívják a kövér kiskecskét? Gi-da-gi-da-gi-da-g." - ez pedig a Helycsere játék. Ha felcseréljük a szótagokat, válaszolhatunk különféle találós kérdésekre. A Szóelő játékban olyan mulatságos, meglepő szókapcsolatok jöhetnek létre - ha összepárosítunk azonos kezdetű szavakat — mint a ,pókerező pók", a ,politikus poloska", vagy a jetten ért tetű", avagy válaszolhatunk olyan kérdésekre, mint Jlogy hívják a mérges gólyát? Morgólya. A tolvaj rozmárt? Orozmár.” így lehet „Az üldögélő kígyó az ücsörgőkígyó, a váratlanul beállító pandamaci a betoppanda." Régen és ma is nagy játéklehetőséget ad a szavak kétfelé mutató értelme, azaz a Kétértelműségek. Az emberek mindig is szerették kihasználni ezeket a maguk szórakoztatására, hajdanában danában, mikor még nem volt rádió, tévé, videó, internet, egymást tartották szóval az emberek" — írja Varga Domokos. Jól elviccelődtek ezzel, amint azt

824