Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás

E motívum Ilmari Kianto Ryysyrannan Jooseppi című regényében is a bemutatott életforma értékelésének egyik kulcsmotívuma:

„Úgy éltem én is, mint bármelyik jeruzsálemi suszter, és nem volt-e a végtelen vándorlás és önmegtagadás Őneki is kedvére. De az Úr belelátott a telkembe, és észrevette igen bűnös voltát, s levetett engem az örök sötétségbe.”12 Megállapítható tehát, hogy Nyman szociálisan e paraszti környezettel azonos, vagy alacsonyabb szinten áll, ám morális, etikai szempontból, érzésvilágának mélységét, műveltségét és élettapasztalatát tekintve e primitív környezet, közösség fölött helyezkedik el. Ez teszi lehetővé, hogy az olvasó számára a pap értékítélete irányadó lehessen, olyan, melynek érvényességéről érdemes elgondolkodni.

Életét a másoknak való segítségnyújtás teszi teljessé, így kapnak értelmet csavargó életének napjai. Mondhatjuk azt is, hogy Nyman tulajdonképpen mások életében éli az életet. Az őt körülvevő emberek iránt való érdeklődése ennek megfelelően nem felszínes, hanem empátiájának megnyilatkozása. Ennek a viszonynak az alapját minden esetben az egyén emberi értékei határozzák meg, így értékrendszerét tekintve a regény illeszkedik a finn népábrázoló regényhagyományba. Nyman és a falusiak közt zajló dialógusok alapján tárul föl e paraszti közösség életfoi'mája, tehát a dialógusoknak mindvégig alapvető szerepük van. Megfigyelhető, hogy e beszélgetések során az elbeszélő sok esetben észrevétlen marad, sőt maga Nyman is - aki a párbeszéd egyik résztvevője - inkább csak aktív hallgatóként van jelen. Ezen tulajdonságát sokra becsülik beszélgetőpartnerei, akik szinte feltétel nélkül bíznak benne társadalmi rangra való tekintet nélkül:

,/Vo meg aztán nem is avatkozott bele annyira az emberek dolgaiba, csak meghallgatta a másikat és el-elcsevegett. Mintha nem is lenne idegen...”13 Ezáltal a dialógusok kapcsán feltárni kívánt jellemek teljes mértékben előtérbe kerülnek, s ezen dialógusok dinamikája viszi előbbre a történéseket. Ily módon is igazolódni látszik, hogy Nyman, illetve az ő életmódja eszköz az elbeszélő kezében, hogy e paraszti réteg életmódját bemutathassa. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek az emberek — mint a finn ember általában — nehezen beszélnek, viszonyuk a csendhez, illetve a belső megnyilatkozáshoz sokkal bizalmasabb, mint a beszédhez, a szavakhoz. A papnak e beszélgetések során felvett magatartásában, retorikájában megfigyelhető, hogy tisztában van ezzel a ténnyel, ezért minden esetben igyekszik a beszélő számára esetleg kellemetlen megjegyzését, véleményét burkolni, vagy elhallgatni annak érdekében, hogy a beszélgetés ne szakadjon meg. Érdekes módon a szavak iránti bizalmatlanság a foglalkozását tekintve a beszédből élő Nyman esetében is megmutatkozik, amikor saját sorsáról, félresiklott életéről kell beszélnie. Az elbeszélő gúnyos ténymegállapítása ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a pap életmódjával kapcsolatos kritikai attitűd érvényesülését:

,JVyman még nem ivott eleget ahhoz, hogy korábbi életéről beszélni tudjon"1'1

Megfigyelhető, hogy Nyman - saját életére vonatkozó gondolataival ellentétben - alapvetően pozitív, optimista életszemléletet tanít híveinek. Az emberekhez való hozzáállását az empátia határozza meg, ami megmutatkozik abban is, hogy tisztában van azzal, kihez milyen stílusban, mely kérdésekkel érdemes közelíteni, mi az, amivel valakinek a kedvében járhat. Elsősorban az

810