Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Sebeők János: Szó, szó, szó: Istenszava, természetszava, emberszava

két ide-oda: halló, te vagy az? Bizonyosan sohase tudni, hogy ez most az Isten, az ember vagy a természet szava. Sokan hiszik, hogy a Biblia sugallt mű, Isten szava, ám ez az isteni szó prófétákon keresztül közvetített, azaz történelmi zaj jellemzi. Arról most nem is beszélve, hogy egy nem hívő vagy mohamedán számára a Szentírás korántsem ily egyértelműen autentikus. A próféta szóljon belőled? Sokan gondolják, hogy a művészet az ember szava. Sokan vélelmezik, hogy a természettudomány a természet szava. Emberfia, emberszava? A fülem csöng, vagy a föld dübörög? Aki már járt hivatalban, tudja, rossz, ha nincsenek világosan tisztázva az illetékességi körök. Ha rejtély, hogy végül is kinél intéződik, úgymond a dolog, és kihez lehet alkalom adtán app- rehendálni. Ahol nincs illetékesség, ott felelősség sincs. így értelmezve a bölcselet a felelőtlenség allegóriája. Nagyobb bölcsesség: nagyobb határozatlanság. Ha olykor az Istenre, olykor az Emberre, a nagybetűs emberre, ismét máskor pedig a természetre hivatkozunk, akkor soha nem tudhatjuk, hogy itt most végül is ki a hunyó és ki lopta el a léniámat. Pedig de jó is volna egyszer tisztába jőni a dolgokkal. Akinek van füle, telefonkagyló. Tudni, hogy amikor hozzám szólnak, ki volt. Ki szólt. Ki beszélt. Olyan vagyok, mint a kamaszfiú a buliban. Az is, amikor bekötik a szemét s hátulról megcsókolja valaki, tudni szeretné, ki volt. Fiú-e vagy lány? Cipolla-e vagy Silvestra? Szocializmus vagy halál?

746