Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Kuntár Lajos: Néhány ecsetvonás Pável Ágoston portréjához

gyalogolnia, nem tud boldogulni, mert két mankóra támaszkodva járhat csupán, a tanóra alatt is csupán úgy ülhet, ha a ballábát egy székre támasztja fel, amiért ő megkért engemet, hogy lehetőleg nagyobb városba, úgy legalább Pozsonyba például, biztosíttassék számára megfelelő munkakör, ahol villamos közlekedés is van.”

Az időközben igazgatóvá kinevezett Piukovich Sándor a Pávelről kért adatokkal kapcsolatban csak azt jelentette, hogy ő Pávellal eddig csak a besztercebányai főgimnáziumban működő hadikórházban találkozott, levél útján próbálja az adatokat beszerezni kollégájától.

A főigazgatóság 1919. március 3-án kelt levelében, számomra meglepő hírt közöl: ,p V.K. Minisztérium f.é. február 1-én 21263/919.sz. rendeletével Pável Ágoston főgimnáziumi r.tanárt, saját kérelmére, a szentgotthárdi áll. főgimnáziumhoz áthelyezte. Hívja fel tehát nevezett tanárt, hogy új állásának elfoglalása végett, nevezett intézet igazgatójánál jelentkezzék.” Az áthelyezéssel is foglalkozik a feljegyzés-szerű, dátum nélküli 998/1919.sz. irat: „Dr. Pável Ágoston r.tanár, aki a háború folyamán katonai szolgálatot teljesített, mint rokkant népfelkelő főhadnagy leszerelt és itteni állását 1919. február hó 7-én foglalta el. Ugyanőt a KM 1919. február 1-én kelt 21263 rendelete saját kérésre a szentgotthárdi állami főgimnáziumba helyezte át, de ő ebbéli állását nem foglalta el, a VKM április 16-án kelt 71984/V. rendelete intézetünkhöz helyezte vissza. A KM 40777/1919.sz. február 20-án kelt rendelet nevezettet a rend és kormánybizottsághoz osztotta be, de ő ebbeli állását nem foglalván el, továbbra is jelenlegi álláshelyén maradt. A KM. 1919. május 23-án szám nélkül kelt távirata ugyancsak őt a budapesti IV kér. leánygimnázium vezetésével bízta meg, de ő továbbra is jelen állomáshelyén való meghagyását kérte.”

Levelezésemnek nemcsak a fenti iratok megküldése lett az eredménye, hanem bizonyosan felkeltette a tanári kar figyelmét is a volt tanártái'suk iránt, mert Simon Károly tanár további adatokat és az általam keresett fegyelmi eljárást tartalmazó írást küldött két év múltán a „Vasi Szemle” szerkesztőségének. Tanulmányát örömmel vettük, hiszen további ismereteket szerezhetünk belőle Pável dombóvári éveiről, s ami nagy érdeme, hogy részletesen tárgyalja a fegyelmi ügyet. A határozatról ezt olvashatjuk: ,A fegyelmit 1919. október 24-én, Kárpáti Kelemen tanker.főig. elnökletével tartották meg az intézetben. A határozat: dr. Pável Ágostont az itteni középiskolában nem alkalmazza ... a VKM 1920. február 23-i 100942.sz. rendelete, aztán már - Miskolcra helyezve őt - véglegesen is megfosztotta a forradalom alatti megingásai és bűnei színhelyéről, Dombóvárról.”7

A fegyelmivel hozott büntetés tehát Miskolcra szólt, de Pável kérésére Szombathelyre módosult. Feltételezhető, hogy a büntetett kérésének teljesítésében szerepe lehetett a Szombathelyt jó emlékezetében tartó tankerületi főigazgatónak, Kárpáti Kelemennek.8 A Miskolcra helyezésben a távolság jelentette a büntetést, a szolgálati hely megváltoztatása a lehető legjobb fordulatot, szinte jutalmazást hozott Pável számára. Tény, hogy Szombathelyt Pável kérte, mégpedig azért, mert a szeretett szülőföldjéhez ez közel volt, s olyan nagy város, ahol villamos közlekedés is van, és bő tér mutatkozik a kulturális életbe való tevékeny bekapcsolódásra.

E tények ismeretében kevés a valóságalapja annak az állításnak, mely

76