Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Osztroluczky Sarolta: Név és metafora
regény első mondatával is ezt teszi: szlovákról magyar nyelvre fordítja, amit olvas, s a regénybe később is beiktat (lábjegyzetek formájában) transzlatív részeket. A következő lépés: Misu mint értelmező. A szöveg (a történet) értelmezésre szoruló részei Misu esetében is a Jadviga-féle bejegyzések. Sorrendben ő már a harmadik férfi, aki nem érti ezt az asszonyt, saját édesanyját.30 Hiszen hiába vált a naplóból nyilvánvalóvá a hűtlenség ténye, a megismerés sohasem azonos a megértéssel, a fájó tapasztalat inkább csak megsokszorozza az értelmező, a megérteni akaró kérdéseit. Magyarázó szerepben is sokszor találkozhatunk Misuval, ilyenkor rendszerint - a fordításokhoz hasonlóan - nem a maga, hanem egy feltételezett másik naplóolvasó számára végez bejegyzéseket. Ez a „másikhoz viszonyuló” írás- illetve beszédmód idézi elő, hogy Misu a hermeneutika negyedik alapjelentését, a kifejezést, kimondást is megvalósítja. Hiszen a regény az ő szerkesztési munkálatai nyomán nyeri el jelenlegi formáját. Ha ő nem így rendezi el, a napló mást mondana, mást fejezne ki. A szövegek egymásutániságát, a regény szerkezetét megvalósító munka maga is interpretáció, a megértés útjának kiépítése és egyben az arra irányuló szándék megnyilvánulása, hogy ezen a módon a szöveg magától szólaljon meg, kezdjen párbeszédet olvasójával.31 Misu értelemalkotásának folyamatában a hermeneutikai kör klasszikus alakzatának modelljét ismerhetjük fel, ameny- nyiben megértése állandóan az egésztől a rész felé, és vissza az egész felé halad. Minél több - elmúlt családi életükre vonatkozó - részletet tár fel a naplókból, annál világosabbá válik a számára e történetben betöltött saját szerepe, a rá kiszabott sors. A legérzékletesebben talán a következő szövegrészlet világítja meg, hogy Misu sejtései, a „dolgoknak meg nem felelő előzetes véleményei” hogyan válnak semmissé, és hogyan alakulnak át egy egységes értelemegésszé, melynek retrospektív nézőpontjából aztán az egykori „ártatlan mozaikok” is elnyerik valódi jelentésüket: ,JÉs fokról fokra ahogy Anyus is beleírt, egyszer csak a szemem előtt díszeleg a folyton való házasságtörésnek nemcsak a beismerése, hanem részletezése! Míg aztán a fenti részekhez értünk. Mikor feketén fehéren kibukott az a másik addig csak mardosó sejtelem. Hogy énnekem nem is az Apus az apám! Hanem hogy a Franci bácsi! [...] És összerakódtak nekem akkor a régi ártatlan mozaikok, hogy miért is mentünk Franci bácsihoz mi főleg Anyussal ketten, és a Marcit is csak néha vittük el, de Apus sohasem jött velünk. Mert nyilván hogy miért.” (317-318., kiem. - O.S.) Misu gondolatmenetében a /okról fokra” való „rádöbbenés”, illetve az ebből a szemszögből „régi ártatlan mozaikok” összerakásával megképzett múlt, az átstrukturált emlékezés közti reflektív ide-oda mozgás a megértés és értelmezés dialektikájában létrejövő hermeneutikai kör modelljét állítja érzékletesen elénk. Heidegger megfogalmazásában: ,A jelenvalóiét mint megértés lehetőségekre vetíti ki, lehetőségekként vázolja fel létét. Ez a lehetőségekhez viszonyuló megértő lét maga is egy lenni-tudás, mégpedig azáltal, hogy e feltárult lehetőségek visszahatnak a jelenvalólétre. A megértés kivetülése rendelkezik a megformálás lehetőségével. A megértés megformálását nevezzük értelmezésnek. [...] Az értelmezés nem a megértettek tudomásulvétele, hanem a megértésben kivetített (felvázolt) lehetőségek kidolgozása. [...] Minden értelmezésnek, amely hozzájárul a megértéshez, már eleve meg kell értenie az értelmezendőt.”32 Misu a napló értelmező olvasásában saját eredetét, múltját, 703
