Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Gyürky Katalin: A nyelv mint a félreértés forrása Dosztojevszkij művészetében
is, amelyekben Alekszej nem vesz részt. Azonban, abból adódóan, hogy Alek- szej egyes szám elsó' személyű elbeszélője az eseményeknek, minden rajta kívül zajló párbeszédnek is szem- és fültanúja, s minden párbeszéd valamilyen mértékben róla is szól. S ezeket a párbeszédeket látva és hallva döbben rá Alekszej arra, hogy a bábeli zűrzavar feloldhatatlan: „Úristen — kiált fel egy helyütt Alekszej — sohasem fogom elfelejteni ezt a jelenetet. Belépésünk előtt a tábornok éppen elbeszélt valamit, Des Grieux pedig közbeszólt, kijavította.”11 Illetve: Alekszej Ivanovics - kezdte a tábornok szelíden szemrehányó hangon - engedje kijelentenem, hogy ön ... különös, a legnagyobb mértékben különös ... vagyis az ön eljárása velem és a családommal szemben - szóval, különös, a legnagyobb mértékben különös.- Eh, ce n’est pás ca! - vágott a szavába Des Grieux mérgesen és lenézően. (Nyilvánvaló volt, hogy mindenben ő a hangadó.) - Mon eher monseiur notre’ chez general se trompe (Eh, nem erről van szó kedves uram, a mi kedves tábornokunk téved. - Gy. K.) O azt akarta mondani, ... azaz figyelmeztetni, jobban mondva, nyomatékosan kérni akarta önt, hogy ne vigye őt a pusztulásba. Ez a legmegfelelőbb kifejezés.”12 A tábornok és Des Grieux márki párbeszédeiben tehát egyfelől érzékelhető, hogy ők sem értenek egyet semmiben, kölcsönösen nem tudják megérteni egymást, azonban a közöttük zajló kommunikációt még az is megnehezíti, hogy az anyanyelvűk sem közös. Alekszej és Polina kommunikációját vizsgálva láthattuk, hogy a közös anyanyelv a wittgensteini és dosztojevszkiji értelmezésben legfeljebb a kölcsönös emberi megértés szükséges, de korántsem elégséges feltétele, azonban, ha még ez az összekötő kapocs is hiányzik egy párbeszédből, akkor a bábeli zűrzavar valóban végleges, hiszen óriási a távolság a kommunikációs partnerek világszemléletében. Ugyanis Wittgenstein (és Dosztojevszkij) szerint a más anyanyelvű emberekkel folytatott kommunikációban „a miénktől különböző nevelés teljesen más jellegű fogalmak alapja is lehet. Mert itt az élet más lefolyású lenne. Ami minket érdekel, az őket nem érdekelné. (...) Ezekben az emberekben nem lenne semmi emberszerű. Képtelenek lennénk megérteni egymást. Még annyira sem, mint egy kutyát. Nem találhatnánk meg önmagunkat bennük.”13 Az orosz tábornok és a francia márki kommunikációja tehát anyanyelvűk mássága miatt lehetetlen: ha az orosz tábornok beszél franciául, akkor azért, ha pedig a francia márki beszél oroszul, akkor azért. A játékos című kisregényben azonban a bábeli zűrzavar ezzel még mindig nem ér a tetőfokára. Ugyanis a Polina és Alekszej - azonos nyelven folyó - kommunikációjának problémái, és az eltérő anyanyelvű, de egymás anyanyelvét valamennyire mégis ismerő orosz tábornok és francia márki megértésbéli zavarai után ebben az összefüggésben az utolsó lépcsőfok az lesz, amikor a beszélgetőpartnerek egyike sem ismeri a másik anyanyelvét, s egy harmadik, közvetítő nyelven próbálják meg megérteni egymást. Erre a lépcsőfokra pedig az angol Mr. Astley és az orosz Alekszej Ivanovics lép fel a kisregényben. Ezen a ponton azonban egy feloldhatatlan paradoxonnal találkozunk: az ellentmondás itt abban rejlik, hogy az a Mr. Astley, aki minden szereplőnél jobban átlát a roulettenburgi zűrzavaron, s akit még a nehéz természetű nagymama is tiszteletre méltónak tart, mind657
