Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Gyürky Katalin: A nyelv mint a félreértés forrása Dosztojevszkij művészetében
GYURKY KATALIN A nyelv mint a félreértés forrása Dosztojevszkij művészetében A jelen tanulmányomban Dosztojevszkij publicisztikai cikkeinek, vallomásainak felhasználásával azokra a nyelvi problémákra igyekszek rámutatni, azokat a beszédmódbeli eltéréseket kívánom érzékeltetni, amelyek a szerző' szépirodalmi műveiben, a szereplők közötti kommunikációban egymás megértésének, de sokkal inkább egymás félreértésének a forrásai. A kérdés tárgyalásakor egyrészt az orosz nyelvet használók közötti kommunikációs és megértési nehézségeket érintem, másrészt kitérek az eltérő anyanyelvű és kultúrájú emberek között zajló párbeszéd problémáira is. ,A nyelv: vitathatatlanul forma, test, a gondolat burkolata, mondhatjuk: a szerves fejlődés végső és befejezett mozzanata. Ebből következik, hogy minél gazdagabbak azok az anyagok, azok a formák a gondolkodásban, amelyeket a kifejezéshez felhasználok, annál boldogabb leszek az életben, annál határozottabb vagyok magammal és másokkal szemben, annál jobban meg tudom értetni magamat és annál jobban tudok másokat is megérteni. Annál nagyobb a hatalmam és annál gazdagabb vagyok, minél gyorsabban tudom mondani azt, amit mondani akarok, és minél mélyebben birtoklom azt, amit mondani szeretnék, annál gazdagabb és nyugodtabb a lelkem, és természetesen, annál bölcsebb is vagyok. (...) Mondhatjuk: a gondolat annak a nyelvnek a spontán alapereje, amelyet előnyben részesítünk, amikor gondolkodunk. Érthető, hogy minél hajlékonyabban, minél gazdagabban, minél sokrétűbben sajátítjuk el azt a nyelvet, amelyet gondolkodásunkkor előnyben részesítünk, annál köny- nyebben, annál sokrétűbben, annál gazdagabban fejezzük ki vele gondolatainkat.”1 - mutat rá Dosztojevszkij a nyelv és a gondolkodás összefüggésére, egységére a Milyen nyelven beszélnek hazánkfiai? című cikkében. S mivel ilyen mértékű az összefüggés a gondolkodás és a nyelv között, vagyis a szavak egyúttal kimondott gondolatok is, olyan gondolatok, amelyek a világról alkotott felfogás tükrözői, akkor ,ß nyelv a benne élő tudat számára soha nem normatív formák elvont rendszere, hanem konkrét, sokrétű világ- szemlélet is.”2 S ha sokrétű az a világszemlélet, amelyet nyelvünkkel képezünk le, akkor magának az ezt kifejező nyelvnek is sokrétűnek kell lennie. Erre utal Dosztojevszkij is, amikor a fenti idézetben azt vallja, hogy minél gazdagabb, minél 651
