Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Balogh Tamás: Átlag regénye
BALOGH TAMAS Átlag regénye- Optimisták 47. nap Gombóc nőtt a torkában, mondják az izgulós emberre. Szerelmi vallomás, világirodalom vagy nyelvtörténet szigorlat előtt, első felolvasóesten vagy első tévés fellépésen szokott jelentkezni. Átlag halas cimborája már megtanult élni az érzéssel, mely nála állandó és nem izgulás szülte, hanem kellemetlen véletlen eredménye, és nem gombóc, hanem egy élő hal van a torkában. Gimnazista korában került oda, egy délutáni számítástechnika fakultáció előtti ebédszünetben. A fiú ekkor nagyszüleinél ebédelt, és engedve nagyapja folyamatos kínálgatásának, lenyelt a leves előtt egy kupica pálinkát. Abban a pohárban lehetett az akkor még kicsiny halacska, aki annyira testes volt mégis, hogy megszorult a fiú nyelőcsövében, és sem lefelé, sem felfelé nem akart, vagy nem tudott elmozdulni. Ott élt a szegycsont alatt, és az évek folyamán egyre nőtt, mostanra igazán termetes példány lehet. Állandóan nedvességre vágyik, lételeme neki az, mint minden halnak. Nappal nincs vele gond, hiszen napközben az ember többé-kevésbé rendszeresen iszik - vizet, sört, bort, pálinkát -, ilyenkor a hal jól érzi magát. Éjszaka viszont nyugtalan: a már felnőtt fiú, a férfi alszik, órákig nem iszik egy korty semmit sem. A hal megijed a kiszáradástól, nem gőte ő, ficánkolni kezd farkával és uszonyaival, kapar a nyelőcsőben. A férfi ilyenkor heves köhögőrohamra ébred, fuldoklik, öklendezik, de a hal nem mozdul. A férfi, ha éppen kap levegőt, a konyhába siet. Ilyenkor innia kell. Vizet, sört, bort, pálinkát, mindegy, a hal megnyugszik. A férfi most ott ül Átlaggal szemben egy italozóban, a kocsmáros mind- kettejüknek habosra csapolja a Kőbányait. Beszélgetés közben elkortyolják italuk, a hal nem ideges. Átlag először elmeséli első gyermekkori álmát ismerősének: édesapja úgy magyarázta el neki a kapitalizmust, hogy ,p. kishalat megeszi a nagy hal, a kicsi a céh, a nagy a multi”, ezt követően a kis Átlag azt álmodta, hogy ő egészen kicsike kis hal, sneci talán, őt bekapja egy közepes hal, azt mondjuk egy nagy csuka, azt egy cápa, azt egy bálna, vaksötét van és bezártság és félelem, felsírt álmában, felriadt, félt, hogy ő nem akar meghalni, hangosan félt, annyira, hogy szülei felébredtek, felkapcsolták a villanyt, elkergették a halakat, így megmentették őt. Lám, a halak éjszaka mindig rosszak. Aztán azt javasolja cimborájának, egyen sok színes és erőspaprikát, hagymát, fűszereket, igyon sok-sok forró vizet, s a hal megfő, a főtt hús jobban csúszik, talán lekerül a gyomorba, s kész is a halászlé. 626
