Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Bodor Béla: A költő halálai

Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek.

Leejtette maga mellé a könyvet, és a mennyezetet nézte, ahol a fénycsíkok megtörtek és kiszélesedtek.- Ez akar engem tanítani. — morogta rekedten. - Ez a marha. - Aztán maga elé képzelte az egymás után iramló fülkefényeket, csak jöttek és jöttek, egymás után.

555