Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Havas Judit: A valóság és az álom határán
Du musst das Leben nicket verstehen, Dann wird es werden wie ein Fest. (Nem kell, hogy megértsd az életet, s ünneppé válik akkor) (Rilke) Die Mädchen beiden Zypressen Zittern: die Stunde beginnt, Da sie nicht wissen, wessen Alle Singe sind. Da fühl ich, dass ich eines bin. Mit Mythe, Mai und Meer (A ciprusoknál lévő lányok reszketnek: kezdődik az óra mivel nem tudják, kinek a dalai ők. Ekkor azt érzem, hogy én egy dal vagyok A mítosszal, a májussal és a tengerrel.) (Rilke) Oh, qu’il sont irréparables, mérne en immagination Seulement, les soirs de Grands Sacrifices!... (Oh, milyen jóvátehetetlenek, még képzeletben is, a nagy áldozatok éjszakái!...) (Laforgue) Alas for those, who never sing But die with all their music in them. (Sajna, azok, akik sohasem énekelnek, úgy halnak meg, hogy bennük marad a zene.) (Holmes) 1947 után sokáig nem írt naplót az ’50-es évek légköre miatt. Filoszi pontosság jellemzi, bár ó' maga nem tartotta magát annak. Jules Laforgue Hamlet-jébó'l többször idéz, lefordította, de egyelőre még nem került kiadásra. (Egy másik fontos fordítása Széchenyi Naplójának fordítása mellett Calderon: Az élet álom című műve.) Jékely nagy átélőképességgel bírt, ami nem tévesztendő össze a beleélőképességgel. Ennek bemutatására álljon itt az alábbi szövegrészlet, amely a Vigíliában jelent meg 1985-ben, s melyben a költő az anderseni mesehős, Hjalmar személyében megvalósuló magasabb rendű énként meséli el Jules Laforgue-gal való képzeletbeli találkozását. 531
