Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom
mítógép segítségével lesznek elérhetők (néhány kattintással, legyenek fizikailag a világban bárhol). A hivatalos szövegek, nyomtatványok tengere - végre! - perceken belül el fog tűnni az emberiség életéből. A papír bizonnyal a szépirodalomban tartja majd magát legtovább: a könyv haldoklása néhány évtizedig is eltarthat. Valószínűleg, miként a korszak elején, körülbelül két emberöltő alatt cserélődik le a kultúrahordozó alapeszköz: hajdan a rajzolt-írott kódex a nyomtatott könyvre, most ez utóbbi a DVD-re, internetre. Az irodalom digitalizálódása természetesen új szövegelméleti, szövegalkotási és szövegvizsgálati szempontok születését, kidolgozását teszi szükségessé. Első lépésként alapvető fogalmakat kell átértelmeznünk a szöveg mibenlétével kapcsolatban (például: meddig tekinthető egyáltalán időben létezőnek egy szómondatokból és hipertextekből álló, csak interneten elérhető corpus, ami valójában nem más, mint egy végtelen hálózat, kapcsolatrendszer?). Viszonylagossá válnak az eddig természetesnek hitt fogalmak egy-egy szöveg határaival - így kompozíciójával - kapcsolatban, hisz az új „szövegekre” nem alkalmazható például az „eleje-közepe—vége” hármasság, de nem értelmezhető a lineáris szövegfelépítés elve sem. E corpusokra jellemző, hogy „testük” egyik része fizikailag nem is létezik, síkban nem „ábrázolható”, a régi módon le nem írható, ki nem nyomtatható (ezek a részek valójában nem mások, mint utalások és/vagy hivatkozások egy vagy több másik coi’pusra), szemantikailag azonban jelentősek a „szövegegész” értelmezésében. (Foi’mailag egyfajta allúziós-palimpszesztes rendszerhez lehetne ezt hasonlítani, de a jelentések itt nemcsak a különböző szintek egymásba játszatásából jönnek létre, hanem eleve a kapcsolathálózat jelentésessé tétele a céljuk: mindez összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, sokrétűbb és jelentésgazdagabb, mint a hagyományos irodalomban.) A digitális szöveg szempontjából kérdésessé válik minden olyan filológiai, stilisztikai, retorikai elmélet, amely a vizsgált textus fizikai állandóságára helyezte a hangsúlyt, és abból vezette le premisszáit. (Ezekre az elvekre pedig tudományágak, elméletek és életművek százai és tízezrei épültek. Bármilyen szomorú, ezek a virtuális könyvtárakban előbb-utóbb mind átkerülnek majd a kultúrhistória polcaira). Jelenleg még nincsenek - épp csak az elsők jelentek meg — olyan vizsgálati módszerek, amelyekkel a digitális szövegtárak, a digitális újságok, folyóiratok, szépirodalmi alkotások lennének megközelíthetők és értelmezhetők (egyelőre a könyvtárak és a bibliográfusok is csak a nyilvántartási-hivatkozási szabványok megállapításánál tartanak.) Sőt: valójában nincsenek még - legalábbis nagyon kísérleti fázisban vannak - hipertextes szépirodalmi alkotások sem. De nagyon-nagyon valószínű, hogy igen rövid időn belül elárasztanak bennünket a digitális-hipertextes tankönyvek, lexikonok, szótárak, egyéb alineáris ismerethordozók (már akadnak, de még nem elég jók, még messze nem használják ki a digitalizálás adta lehetőségeket). Hihetetlen olcsóságuk, információkezelésük fénysebessége és a minimális fényigénnyel tárolt információk mennyisége miatt azonban ez a folyamat igen-igen gyorsan lejátszódik majd a közeli hónapokban—években. (Például egy notebook ezredrésznyi memóriáját sem venné igénybe egy magyar diák összes tankönyve és egyéb, 18-20 évnyi tananyaga - filmekkel, 523
