Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Határ Győző: Vaddisznóvadászat; "Vége"; Komédiásnő
- Sauliról, az Érdemes Trónhullnokról, aki egy vaddisznóvadászaton a hajtok áldozata lett”... vizeletét-székletét aláereszti kinyúlik nem legyint „Vége kék sebészköpenyben, átlátszó orrálarcban, a sebészorvos megigazította a fején sebészsapkáját, a kórtermi fehér vaságy két végén, fejtől-lábtól ráfektette a vaságy végeire a zenegerendát, hasmánt ráfeküdt a piezoparietális pe- nultrapixel szerkentyűre és ellökte magát, hogy egyenletes-lassú tempóban végigguruljon a beteg fölött. A számlapon a mutató kitért, a pixelskála felénél az analizátor működésbe lendült — a sípláda muzsikálni kezdett.- Ez a perforált vakbél szinkópája - szólt a sebészorvos a fityulás, bá- mészrajongó ápolónőnek, aki a címszerepben Bertuska névre hallgatott és egyúttal partnere volt (a film-béli világszép szeretője). Következett a következő ágy. A két ágyvégre a zenegerenda vágányát felfekteti, kibiztosítja, ráhasal, ellöki magát. Mérne jeu. Apenultrapixel skálamutatója kileng, a sípláda muzsikál.- Ez a májmegnagyobbodás kódája - szólt hátra, míg elhaladt a beteg fölött, aki öt infúzión függ és nem tud magáról. A világszép ápolónő segít, Ber- tuskával a zenegerendát felfektetik a harmadik ágyra. Kibiztosítva, sebészorvos rajta. Mérne jeu.- Ez a három epekő császárkeringője - próbálja túlharsogni a sípládát a sebészorvos, és rézpöcköt kattint, hogy lekapcsolja az Um-Tatta-Um-Tatta ricsajt, ügyet sem vet a páciensre, aki a gerenda alatt görcsökben fetreng. Ketten újra felkapják, a zenevágányt ráfektetik a negyedik ágyra, kibiztosítás, ráugrás hasmánt, ballábbal ellökés, rajta. Mérne jeu.- Ez az önmaga farkába harapó, szívhez szóló kánon a vonósokban a tüdő- és mellhártyalob muzsikája: a tüdő kollabált. - Lekapcsolja a sípládát, hogy hallja a saját hangját és saját-hangján hátraszól: - ha összejön nekünk az exitus, vigyék ki. Alatta a beteg horpadtan haldokol, a gáláns sebészorvos vadházas élete párja (a filmen a Világszép:), Bertuska bólint.- Ez a belei-gyomra híjjá, duodénum-nélküli a kedvencem — szól vissza a frissen műtött félholt felett s nem is tud róla, hogy a karnagy vezénylő mozdulatokkal kíséri a sípláda kornyikálását: — ez aztán a Nagy Olasz Opera, az 482
