Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
azt, hogy „te”. Ez a „maga” megperzsel engem. {Szünet.) Természetesen, ha már szóba került a félelem... nos, én iszonyú félelmeket éltem át. Féltem, hogy nem jössz el, és kénytelen leszek én a keresésedre indulni. Ez felőrölte volna az idegeimet. Rendkívül szorongó típus vagyok. Laura: Fogalmam sincs, mit kép- zelgett össze magában, de emlékeztetnem kell rá, hogy... Osvald : Nem, nem. Én nagyon is jól értek mindent. Tudom, mi megy most végbe odakint, de megvan rá az okom, hogy ezzel most ne foglalkozzam. Még eljutunk odáig. Laura: Ezzel nem lehet nem foglalkozni. Maga sérteget engem. Osvald: Nem sértegetlek. Ez fel sem merülhet benned. Te nem tudod, mit jelent az, hogy itt ülsz a közelemben. Nem mersz tűzbe jönni? Érintsük meg egymást, és akkor túl vagyunk a dolgon. Ne fészkelődj. Tedd a kezed nyugodtan az asztal alá, egyszerűen csak tedd oda. Nagyon jó. Most várj egy pillanatig. (Osvald leviszi a kezét az asztal alá. Kettejük keze bizonyára találkozik.) Szervusz, Laura. Érzed? Most már megértesz? Laura : Elég volt! Osvald : Ha elég volt, akkor vedd el a kezed. (Laura elveszi a kezét. Szünet.) Én nem kérdezek semmit, de érezned kellett. Ne mondj semmit, még nem kell tudnod. Laura : Ezzel véget ért ez a cirkusz? Megyek, megnézem, hol van Roland. Osvald: Várj. Nem vész az el. Téged egy cseppet sem érdekel, mit kínál neked az élet? Laura: Ezt nem teheti, egyszerűen nincs hozzá joga, hogy így játsz- szék velem. Osvald: Elmondanád nekem kicsit pontosabban, hogy kerültél ide? Engem egyvalami érdekelne. Laura: Hiszen már elmondtuk, hogy autóstoppal jöttünk, és az útpadkán kötöttünk ki. Osvald: De pontosabban? Laura: A barátnőm születésnapjára kellett utaznunk. Roland nem akart autóval menni, mivel akkor nem ihat, és így aztán stoppal vágtunk neki az útnak, mint régen, egyetemista korunkban. Nagyon romantikusnak tűnt a dolog. A harmadik autóval jutottunk el idáig, ám ekkor a sofőr észrevette, hogy minden engedélye és igazolványa otthon maradt, ezért visszafordult. Ezután hasztalan várakoztunk ott néhány órát, és tulajdonképpen én kezdtem erőltetni, hogy ezt a kis utat gyalog kellene megtennünk, csak eljutunk valahova. Osvald: Rendben van. Eddig rendben van a dolog. Laura: Mit fontoskodik itt! Kezd az agyamra menni. Osvald: Te egy elragadó teremtés vagy. Féltem, hogy nem vagy ennyire elragadó, de igazán az vagy. Nagy terveim vannak veled. Minden tetszik benned. Én nős ember voltam, és bizonyos értelemben változatos életet éltem, de nem ismertem olyan embert, olyan nőt, akiben minden ennyire tetszett volna. De nyugodt vagyok. Megtapogathatod a pulzusom. Már most úgy nézek rád, mint a jövendő életemre. Te nagyon-nagyon 439
