Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Varga Virág: Recidíva
VARGA VIRÁG Recidíva 1. Saját test. De vajon felfedezésre vár e terep? Hanyatlik, s ezáltal erős- bödik. Az eszményi: a felszabdalt test, a teleírt papír, mire már nem fér rá semmi. 2. A történet, amely eddig más számára volt adott csupán, mert volt valaha egy komponált olvasói hely a férfi számára, és csak hívtam, hogy előjöjjön, tanuljon érinteni (érthetően olvasni). 3. Az elbeszélt férfi és férfiolvasó kiszorult a narratívából. Magánterület már - olyan könyv, amelyet évszázadok óta nem emeltek le polcról -, hiszen a tartalmat előre tudni vélték. 4. Azt reméltem, talán a szöveg csonkasága teljessé formálja azt, a felület azonban megtelt — és a történet nem egésszé, hanem felismerhetetlenné vált. 5. A nőírás egészére vágytam. De vajon ez az írás lenne a nők számára való? Hallgatni kellene, még akkor is, ha a testre rovátkolt betűjeleket a beszéd szándéka nélkül félreértelmezik. Félre a termékeny félreolvasással! Hallgatni kellene, szabotálni a nyelvet, mert nem a retoricitás a férfinak alávetett, hanem mert a női autor számára nyílik fel a végtagok pengerajzolata. 6. Felszínre hozom a láthatatlant, felszínre hozom. De lépnék inkább vissza, a némaságba. Nem, nem vagyok Justine! Nem akarom az erény elárulását élvezni. 7. Az én test-szövegem legyen az ellenállás retorikája, elvesztegetni a testet annyi, mint feloldani a nemek harcát. Legyek bőrkötés, új párnakönyv. A könyvtárakat elmossa az elektronikus áradás - kinek hiányozna a leltárból éppen ez a corpus? 8. Az aktus, hogy a nő magához ragadja a parole-t, a szerelem oltára iránti vágyat (az önmegértését és a megértését). Nos, ezt a retorikát teszem törlésjel alá. 9. Kihalt volna bennem a vágy? A vágy hagyott cserben, mint távolodó hajó a fuldoklót. Papírtenger, papírhajó, papírtestet. Merre vegyem hát utam, én, az elbeszélt én? 399
