Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Neszlár Sándor: Curriculum Vitae
anyámon elhatalmasodó kórt, az irántam érzett óriási szeretete sem tudta legyőzni. Anyám halála után apácák neveltek, legjobb tudásuk szerint. A lehető legnagyobb sikerrel. Ahogy én az oskolát, úgy szerettem a nevelőim. Egyszer véletlenül kezembe akadt egy Szent Péterről szóló krónika. Pontosan emlékszem a napra, egy késő őszi napon, egy borongós őszi napon, akkor nagyot fordult az életem, a világ is — ablakunkon kocogtatott az első számmal jelölt világégés. Ettől a naptól úgy képzeltem, én egy igazi apostol vagyok. Óriási lendülettel vetettem magam a tanulás tengerébe. Árvaságom végett hamarabb, mint valaha is remélni mertem volna, Isten földi szolgálója lehettem. Tovább nem szaporítva a szót. A világ forrongásait követve mindig közel a bűnhöz, egész életemet a bűn elleni harcra fordítottam. Segítettem az elesetteken, feloldoztam a bűnöst, összeadtam a szerelmest, kereszteltem, temettem, mikor mit kellett. Ki tudja, hány haldoklónak adtam erőt az utolsó órákban? Ki tudja, hány haldoklót kellett kísérnem a halálba? Ereztem, a legfontosabb hivatást választottam. Zsoldosnak szegődtem, a szeretet zsoldosának. Én sohasem vártam pénzt a szolgálataimért. Mégis koholt vádak alapján halálra ítéltek. Ezeket a sorokat, utolsó éjszakámon a cellám falára vésem, vért izzadva, kezem merő vér. Gyilkosok és haramiák között várom a véget! Azt mondják, az akasztás élvezetes. Én mindig elmondtam egy imát azokért, akik a karjaim közt. Kíváncsi vagyok, hogy a hóhér, vagy bárki is elmond-e egy imát? Nem értem, a világért! F. Péter- 8 Az Úr Jézus Krisztussal egy napon, december huszonnegyedikén születtem. Születésem napján a Fiú, pontosan ezerkilencszáz éves lett volna. Legalábbis annyinak mondták. Az új évszázad sokakat elrettentett az élettől, de szüleim kitartottak. A család elsőszülött fiaként apám, Fekete Péter, nevét kaptam. Nagyapám legnagyobb örömére, a név és a vallás egy újabb generáción keresztül fennmaradt. A hozzánk legközelebbi iskolába, az apácákhoz adtak be a tudást elsajátítani. Neveltek, a lehető legjobb tudásuk szerint. Bár se nagyon rossz, se nagyon kiemelkedő deák nem voltam. Pontosan emlékszem a napra, egy késő őszi napon, egy borongós őszi napon, akkor nagyot fordult az életem, a világ is - ablakunkon kocogtatott az első számmal jelölt világégés. Ettől a naptól értettem meg, mi is az életem értelme. Hazám védelme a lehető leglovagiasabb cselekedet, éppúgy, ahogy Péter Lovag Életében olvastam. Úgy képzeltem, én egy igazi lovag vagyok. Óriási lendülettel vetettem bele magam a harc tengerébe. Becsületemnek, megbízhatóságomnak és persze szorgalmamnak köszönhetően hamarabb, mint valaha is remélni mertem volna, hazám rangokkal is elismert katonája lehettem. Tovább nem szaporítva a szót. A világ forrongásait követve mindig közel a harchoz, egész életemet hazám védelmére fordítottam. Hi tudja, hány hal39
