Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Cs. Varga István: "Beszédes képek"

címmel folyóiratot indított. Büki szerkesztette a lap irodalmi és képzőmű­vészeti rovatát. Több emigrációban élő költő és író műveit jelentette meg. Töb­bek között hosszú idő után itt jelentek meg először Tollas Tibor és Vezényi Pál írásai is. 1992-től Büki Attila a Magyarország című hetilap kulturális rovatát szerkeszti, majd a lap munkatársa lesz. Egy éven át a Heti Újság című lap szerkesztője volt. Rendszeresen írt a Szolnokon megjelenő Nagy alfáid, című lapba, amelynek főmunkatársa is volt. 1994 őszén Nép-barát címmel új lapot indít a Literátor Lap- és Könyvkiadó felkérésére. De amikor 1995-ben a kiadó elveszítette támogatóit, a lap kiadását is megszüntette. Büki Attila ekkor ab­bahagyja az aktív újságírást, az alapítványi fenntartású Róth Miksa Üveg­múzeum vezetője lesz, amelyet azonban 1997 elején bezárnak. Ezután a közügyektől távol, érdligeti házában él, ír és fest. Magyar Határ (1998) 1998 nyarán jelenik meg újabb verseskötete Magyar határ címmel. Mot­tója a költő nehéz léthelyzetében is pozitív életszemléletet, holtig tartó, má­sokat is biztató, bátorító reményt sugall: „nem érzékelem / hogy hamar jöttem / s korán távozom / jól tudom / örök az alkony kéke / s mire megérek / por és hamu lesz homlokom // hóemberesedő hazámnak / odadobtam már nemegy­szer titkaim félelmeim / jól tudom / aki eljön otthonról hazáig / a szívedbe fogódzik / s velem lesz mindhalálig. A Magyar határ címválasztás mélyen tudatos, a határ és jelzője is sokrétű jelentéstartalmat foglal magába. (Ottlik Géza: Iskola a határon című regé­nyének kőszegi asszociációit, történelmi és emberi sugallatait is sejteti.) Büki Attila ebben a kötetben teszi közzé verses naplóját, amely születésétől kez­dődően 1975-ig rögzíti önéletrajzát. Az önéletírás helyszínei a Dunántúl leg­nyugatibb részeit, a „határ”, a „vasfüggöny” közelségét jelentik, amelyet akkor térben nem, csak szellemiségben lehetett túllépni. Ezt tudatosítja már a het­venes években írott versében is: „a határokon túlról is bokrok radaroznak...” (Amikor szélfútta szavakba kezd az ember). A Sopronba bejáró diák megtapasztalta a határsáv karanténozó aka­dályát, bizalmatlanságot, félelmet árasztó jelentéstartalmát. Szárnyverések mindenkorra című verses naplójában, zenei kifejezéssel szólva a dúr és moll, vagyis a kemény és a lágy hangnemek, hangsorok váltakoznak egymással. Képversbe sűríti, szinte tördeli szokatlanul személyes élményeit, az őt kö­rülvevő társadalomról kialakított, költői tudatvilágba érzékített felismeréseit: ,jön a katona a határsáv belépőt megtekinti / ó Magyarország / ó Ausztria / ó Scarbantia / sínút a határsávon.” Miközben idős emberek arról mesélnek, hogy ezer évig ott nem volt határ, hogy Trianonig, de még utána is két évtizeden át gyalog és kerékpárral jártak át a határon túlra került falvakba, városokba, egészen Bécsig, hogy megtermelt árúikat eladják, vásároljanak. A Magyar határ első ciklusának címadó verse: Országokat falatozó időben. A vers megírását többek között egy, ma már tragikomikus anakronizmusnak tűnő incidens is motiválta, hogy szerb nacionalisták olyan térképeket he­lyeztek el a budapesti metró lépcsőin, amelyek Jugoszlávia északi határait a Balaton déli partjával jelölték. Korjellemző hatalmi és szellemfeszítő vi­szályról, a „médiaháborúról” adnak hírt A falióra, a Hajaj és az Angyal száll című versek. Azokat ostorozza, akik felerősítik a hangzavart, akik mintha am­330

Next

/
Oldalképek
Tartalom