Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Kerékgyártó Ferenc: Magamnak magamtól; Csak glória nem; Töredék a repülésről (versek)
KERÉKGYÁRTÓ FERENC Magamnak magamtól (ÚJÉVI AJÁNDÉK) Köszönöm, hogy nem kérdezel, így magamnak mondom el. Magamnak magamtól: ez lesz majd a címe, ezen a címen mímelem, hogy mi van velem. Mi van velem? Keseredem. Nem el: azon már túl vagyok. Depresszióm cseng-bong, ragyog, remeg, és vidám, mint néger temetés. Ne félj: az élet fogva tart, az anyag még visszatart, a hátsó ajtón közlekedem, s a túlsó oldal még távoli part... Távol, vagy közel: míg létezel erre kérdezel, s mert nem kérdezel: magamnak mondom el, magamtól mondom, magamnak köszönöm, a bárd alá magam megyek: magam vagyok a bárd. Soraim éles pengével metszem, hogy klisé magamnak is tetsszem... Teszem a dolgom?! A Pokol tüzénél melegszem. Miféle látomás egy buszvégállomás? Elmondjam, mit látok, hogy múljon végre az átok? Elmondjam az összehugyozott csavargót, tíz perce láttam, vagy mondjak a gépről néhány szót, hogy néha eltolja marj vagy „mondjam” alája: jó a „Vastag Margót balladája?” Nem kérdezel? Nem mondom el! Nem olvasol eleget? Nem írok neked! Keserű énekem kortyolom - tetű mászik a kontyodon... Szívemből ettél: még véres a szád! Nem kérdezel, de szólok hozzád, és köszönöm, hogy szólhatok és elmondhatom: magam vagyok.
