Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Kelemen Lajos: Írjunk szeretetből

évtizedek óta folyik az okkal-móddal jogos találgatás, hogy a közismeret, mely Ottliknak tulajdonítja az Iskola a határont, nem téved-e, azaz nem a regényfőhős mintájául szolgáló jóbarátot, Örley Istvánt kéne-e inkább - ténylegesen meglévő szövegtöredékei alapján - a regény szerzőjének tekinteni. Mohai V. Lajos pro és kontra egyaránt hoz érveket, a regény számos kritikusát idézi, végül arra a következtetésre jut, hogy Ottlik az Iskola a határon előtt, de utána sem tudott a nagy opusszal egyenrangút alkotni, „tehát csúcsteljesítményének okára vagy okaira nincs racionális magyarázata az irodalomtörténet-írásnak. Igaz, és ez is elgondolkodtató, sokak szerint a tragikusan megszakadt Örley-életműben sem volt sokkal több a figyelemre méltó kezdeteknél.”

Akárhogy is van, a talánynál csak a benne rejlő irónia messzibbre mutató; mert nem ironikus-e, ha egy korszak, amely féltékeny az egyéni nagyságra, szüntelenül az egyéniséget fürkészi. Az alkotásban - legyen szó akár egy versről, egy regényről, vagy éppen az esszéről - persze épp az a fantasztikus, hogy képes összegyűjteni az ellentmondásokat; sőt, nemcsak összegyűjteni, hanem lefölözni is képes azokat, de (miként Mohai V. Lajos esetében) csakis az egyéniség által.

(Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2000)

285