Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Török Gábor: Kép-özön-víz
kamerás ember létezővé varázsolja egy holt könyv holt betűit és holt képeit. „Leírja” a szavakkal leírhatatlant, az áttetsző vizet, a Semmit, a Káoszt. Prospero aggastyánként és gyermekként, derékig vízben, játszik a sors hajójával. Máskor meg a vizek felett lebegve intézkedik”. Mikrokozmosz és mak- rokozmosz, evilág és túlvilág, ember és Isten kajánul felelget egymásnak. Prospero-Greenaway megzabolázza és saját szolgálatába állítja, munkára fogja a szabadulni kívánó Szellemet. Teszi mindezt azért, hogy a hosszú út végén valóban szabadságot adjon neki. A víz-könyvet A tükrök könyve követi, ugyanakkor a filmbeli könyvek mindegyike egy sajátos tükrözés-tükrözó'dés- történet. Ahogy a víz tükréről vagy egy kopott tükördarabkáról visszanézhető az arcunk, úgy tükre világunknak a tudomány, a művészet, a mozgókép. Az utóbbi - a művészetek sorában a hetedik - az ember öntudatra ébredésének tipikus XX. századi foglalata. Jól érzékelhető, hogy Greenaway tudatában van ennek. Érzékelésünk hatékonyabbá tétele érdekében mesterein bánik a kamerával, kisujjában van a vágás tudománya, és egyszerűen élvezi, hogy a viliódzó mozgóképek segítségével új területeket fedezhet fel, és új összefüggéseket teremthet. Filmje későbbi sziporkáiban, a szerelem és a mitológia könyvében a vízi halálból kimenti és feltámasztja az uralkodót. A tenger és a belőle kimentett élet, a menyasszony és a vőlegény, az atya és a fiú egyesítése káprázatos képözönben, egy csodálatos mágia beteljesülése, a vízből - a Káoszból és a Halálból - kimentett mozgóképek küldetésének diadalmas fináléja. Századunk melyik művész óriásának higgyünk? Fellini kesernyés humorral átszőtt, de összhatásában mégis pesszimista Odüsszeiájának, vagy a játékosabb kedvű Greenaway optimistább távlatokat sejtető látomásainak? Milyen világ jön? A vízből kimentett, vagy a vízbe süllyesztett (mozgó)képeké? A tisztelt olvasó ne váljon feleletet e sorok írójától a kérdések kérdéseire! Inkább üljön be egy elsötétített vetítőterembe - akad még ilyen - és engedje hatni a varázslatos mozgóképeket. Ha így tesz, akkor nem csak egy „víz alatti” kultúrát ment meg, hanem az életét is meghosszabbítja, mert a moziban a fény mindig legyőzi a sötétséget, az élet a halált. IRODALOM Bazin, André: Mi a filmt Esszék, tanulmányok. Budapest, 1995. Osiris. Bikácsy Gergely: bolond Pierrot moziba megy. A francia film ötven éve. Budapest, 1992. Héttorony Könyvkiadó - Budapest Film. Dobai Péter: A méltóság aszkétája (Akira Kuroszava). Filmkultúra, 1972/4. szám. Filmek könyve. Hetvenegy világhírű filmről. Szerkesztette: B. Egey Klára. Budapest, 1967. Magvető'. Filmlexikon 1-2. kötet. Szerkesztette: Csala Károly és Veress József. Budapest, 1994. Totem. Fontana, David: A szimbólumok titkos világa. Jelképek, jelképrendszerek és jelentések. Budapest, 1995. Tercium. Gregor, Ulrich-Patalas, Enno: A film világtörténete. Budapest, 1966. Gondolat. Györffy Miklós: Ingmar Bergman. Budapest, 1976. Gondolat. Hevesy Iván: A némafilm egyetemes története: 1895-1929. Budapest, 1993. Magyar Filmintézet. Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek. Budapest, 1991. Magyar Filmintézet. Hoppál Mihály-üankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György: Jelképtár. Budapest, 1990. Helikon. Kovács András Bálint-Szilágyi Ákos: Tarkovszkij az orosz film Sztalkere. Budapest, 1997. Helikon. , . . Új filmlexikon 1-2. kötet. Főszerkesztő: Ábel Péter. Budapest, 1971-73. Akadémiai Kiadó. Veress József: Kétszáz film. Budapest, 1969. Magvető. 192
