Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Ilon Gábor: Víz és ember: adatok régészeti megközelítésből
lehetett erre könnyen rávenni. Az emberi lélek és a Kharón közötti vitára ezért tér ki részletesen az egyiptomi Halottak Könyve 99. fejezete. A túlvilágra jutáshoz szükséges áthajózásnak gyakran a valóságban gyökerező topográfiai alapja van. A település vagy annak egy része és a temető helyzete a következő: a víz egyik és másik partján. A víz választja el egymástól és köti össze az élők és az elhunytak helyét - azaz a települést és a temetőt, ahogy ezt fentebb már láttuk és nem csak a Kárpát-medencében! Mégis nézzünk egy-két hazai példát különböző korokból. Aséi késő neolitikus és kora rézkori lelőhelyét az Arany-patak északi oldalán, a temető első, 1998-ban megtalált, melléklet nélküli sírját (C14 kormeghatározása folyamatban) pedig a patak déli oldalán tártuk fel. Szombathely-Zanat határában, a Bogácai-ér keleti partján római kori villa, a nyugatin kis temető feltárása történt meg 1999-2000-ben. Kospa/Kosba (Tolna m.) késő középkori települése és temetője a patak ellentétes oldalán volt, ahogy a középkori Nyársapát (Pest m.) egyik falurésze is a templom körüli temetővel. A vízen a túlvilágra történő átjutás előrelátó biztosításának egyik ősi és sokáig - még a magyar honfoglalás- és középkorban is — létező módja, amikor a halott szájába pénzérmét (ún. halotti obulust) helyeztek a hozzátartozók. Mint konzervátor és a víz alatti régészet helyszíne Ha nagy mennyiségben van jelen a víz folyékony vagy jég formájában, megakadályozza a lebomlást, így rengeteg szerves maradvány őrződik meg a vizekben (tenger, tó, folyó, mocsár). Ezáltal hatalmas mennyiségű információhoz juthatunk. Természetesen csak akkor, ha az emberi oda nem figyelés, gondatlanság vagy butaság következtében el nem pusztul. Mint ahogy majdnem ez történt az 1991. szeptember 19-én megtalált Regemberrel”, közismert nevén Ötzivel, a dél-tiroli Alpok késő újkőkori emberének holttestével, hiszen tárgyainak egy részét „érdeklődők” gyűjtötték be. Ajég konzerváló hatásának jó példái még az Kr. e. 400 körüli, a dél-szibériai A1 táj-hegységben feltárt szkíta temetkezések. Közülük a leghíresebbek a paziriki kurgán fejedelem és fejedelemasszony. Lenvászon ingeik, kaftánjuk, kötényük, harisnyáik, posztó és bőr fejfedőik, szőnyegeik, lótakaróik — természetesen színesben! - a kultúrtörténet kutatói előtt egy új világra nyitottak kaput. Természetesen jóval fiatalabb korszakokból is nagyon értékes megfigyeléseket köszönhetünk a fagyásnak. Például az észak-alaszkai Barrow lelőhelyen 500 évvel ezelőtti tragédia révén egy eszkimó ház teljes (téli és nyári) felszerelését és öt halottját tárhatták fel amerikai régészek. A fagyott halottak egy ma újra divatos, s a régi időkben igen népszerű, nyilván a hittel, világnézettel összefüggő adalékra hívják fel a figyelmet és bizonyítják a folyamatosságot. Ez a tetoválás. Ez a szokás tanulmányozható a már említett Otzi testén és a szkíta vezetőkön éppúgy, mint a St. Lawrence-szigeten feltárt, I. században eltemetett eszkimó hölgy karján. A víz konzerváló szerepével összefüggésben még néhány további szerencsés esetre hívom fel a figyelmet. A délnyugat-angliai Somerset-láp bronzkori fautat konzervált. így lehetővé vált pl. az eszközhasználat (bronz balták) és építési technikák (pl. csapolás, ékek használata) megfigyelése. Ugyanakkor a gazdálkodással kapcsolatos következtetésre is módot adott, hiszen az erdők fáit rendszeresen vissza kellett vágniuk, hogy egyenes saijakat kapjanak az 146
