Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Ilon Gábor: Víz és ember: adatok régészeti megközelítésből
tál az irányjelző szerepét is betöltötte. Ilyen kommunikációs (innovációs) „csatornák” az Alfóldön pl. a termelő gazdálkodás (újkőkor) kezdetétől jól kimutathatók (pl. Tisza, Maros), és a későbbiekben sem felejtődtek el (pl. bizánci ékszerek és arab dirhemek csoportosulása a Tisza mellett). Az 1980-as évek közepére már a Vas megyei újkőkori települések térképezése közben valami hasonlót szintén meg lehetett állapítani. Azóta ez a kép tovább színesedett. Összeköt és elválaszt: mint a közlekedés és a határvédelem alapja A vízi közlekedés és szállítás nagyon fontos, ámde régészetileg alig - vagy csak szerencsével, illetve komoly anyagi áldozatok árán - megfogható kérdés. Pontosabban, e témakör hazai kutatása igencsak elmaradott, emiatt a példáknak sajnos nem vagyunk bővében. Ezért előbb nézzünk egy külhoni híres esetet! Ulu Burun - Törökország déli partjai mellett - elsüllyedt bronzkori (Kr. e. XIV. század) hajóját 1984-1994 között tárták fel texasi régészek. Csak néhányat említek meg a hajó szállítmányai közül: közel 10 tonna ciprusi ökörbőr alakú réztömb, balti borostyán, afrikai ébenfa gerendák, strucctojások, elefántcsont, vízilófog..., olajbogyó, füge, dió, gránátalma, sárga pisztácia, gyanta (parfümhöz vagy füstölőhöz?) .... Útvonala - az áruk alapján - Levante felől Ciprus érintésével a mükénéi görög partok vagy a Duna-delta lehetett. Az utóbbit néhány lándzsa és egy jogar sejteti. A legkorábbi hazai hajólelet, egy - az I—II. században Százhalombatta mellett elsüllyedt római hajó. Roncsait 1964-ben csak részben tudták kiemelni a Dunából. Jóval fiatalabb a barcsi (Baranya m.), a Drávában felfedezett XVI- XVII. századi halász bodonhajó (egyetlen fatörzsból kivájt hajótest). A Nagymaros—sólyomszigeti (Pest m.) középkori maradvány részleteiben még publikálatlan. A Maros római kori hajózására, a dáciai sóbányák korabeli művelésére egy Apulum-i (Gyulafehérvár/Alba Iulia, Románia) felirat utal, amelyben a hajósok egyesületét (collegium nautarum) említik. A római kor néhány dunai átkelőjét ellenőrző erődjét (pl. a Váccal szemközti Balhavár a Szentendrei-szigeten) és kikötőjét (pl. Budapest-Budaújlak) a Dunakanyarban tárták fel kollégáim. Sárvárnál - a Rába-mederben - a mai közúti híd közelében - római kori híd még feltérképezésre váró fapilléreinek maradványai vannak. A vízfolyás a tájékozódás alapja a szárazföldön, hiszen az út nyomvonalának viszonylagos állandóságát biztosítja. Valami ilyesmire utaló legkorábbi Vas megyei példa lehet a Körmend-Magyarszecsőd térségében, a Rába-tera- szon talált középső- vagy felső paleolitikus kvarcit kavics szilánk. A római kori - Aquileiaból induló és a Balti-tenger partjára vezető - Borostyánkő-út egy szakaszon a Rába, majd a Gyöngyös völgyében haladt Scarbantia (Sopron) felé. A Borostyánkő-útból leágazó Savaria-(Sárvár)-Arrabona út alapnyomvonalát egy szakaszon szintén a Rába folyásához igazították. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a Borostyánkő-út előzménye már a bronzkor második szakaszában kialakulhatott. Igaz, e nyersanyag hazai szállításának és előfordulásának legkorábbi példáját nem térségünkből, hanem az Alföldről ismerjük. Ugyanis a középső bronzkorban (Kr. e. XVII. század körül) itt tűnnek fel az első magyarországi darabok. Ezek egy része — a műszeres analitikai vizsgálatok szerint - baltikumi irányultságot, kapcsolatot igazol. Legújabban 142
