Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Anthony De Mello: Vetőmagok

Ha még most is félsz, nem hallottad a jó hírt.

Keresd meg szívedben a barlangot, és mindent megtalálsz.

Nem tudtam, hogy a nap, a hold, az esthajnalcsillag az ő szavai, melyek által szólt hozzám, ezért sosem hallottam éneküket, kiáltásukat, kozmikus csendjüket.

Az egyedüllét megingatja az illúziót, hogy te meg én különbözünk egymástól.

Ne mondhatnám, hogy különb vagyok azoknál, akik megölték az Üdvözítőt.

Felelős vagy a bűnökért, melyeknek áldozata lettél.

Kincs vagyok. Valamikor valahol valaki fölfedezett.

Isten látja a lelkem: nem volt jogom az élet egyetlen órájára vagy a te egyetlen órádra sem.

Az egyedüllét fóléleszti a nevetés adományát.

Szívedben milyen dalt akarsz énekelni, amikor meghalsz?

Ha eljutsz a csöndbe, e könyv ellenséged lesz. Szabadulj meg tőle!

Megtartásra, ne ragaszkodásra törekedj. Élvezd, ne birtokold.

A vezeklés akkor válik teljessé, ha fólébred benned a hála bűneidért.

A végső erő: ha bánni tudsz az erőtlenséggel.

Hallgasd a dalt a szívedben.

A tettek vagy jók, vagy rosszak. Az emberek csakis jók.

AZ EGYEDÜLLÉT A SZERETET AKTUSA - KEDVESSÉG ÖNMAGAM IRÁNT.

Mondd el neki, mit jelent számodra, hogy őt Uradnak hívhatod.

Erezd, hogy a teremtés a te szíved ritmusára lüktet.

Kié a dicsőség, hogy megtanított téged szeretni? Jézus Krisztusé?

Elég erős a szereteted Isten iránt, hogy kikelj ellene?

1053