Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Tóth Csilla: Egy elmerült sziget legendája

Az idézett sorokban egybevarázsolódnak az őszi természetet idéző képek a tündérek megjelenítésével, s a táncukat, mozgásukat felidéző versritmussal. A tündérek haja az őszi mezőkön megjelenő ökörnyál, az elsárgult levelek hullása varázserővel bíró szellemek tánca. A sárga szín Békássy tündérvilágában a varázslás színe, a hitvilággal ellentétben nincs pejoratív jelentése.

A képi világ

A már idézett Haragos erdőn című versben a költő a kora tavaszi erdőt festi meg, mint ahogy a nagyon hasonló Márcziusi Tavasz címűben is. Mindkettő több, mint az ébredő erdő megjelenítése. Főszereplőjük a Tavasztündér, aki Békássy verseinek legfontosabb alakja.

Jfaragos erdőn dúdol a szél,

Visszatekintget egyre a tél.

Egyedül az erdőn, nappal, éjjel,

Az én vad múzsám játszik a széllel.

Tüske, bokor tépi, szellő rázza,

Rügyező ágak borulnak rája,

Ez a koronája.

Lábait a felszabadult patak mossa,

Az esőt a szellő szemébe vagdossa,

Ruhája foszlány, a haja szabadon Lobog a szélben. Az ébredő vadon Ismeri biztató, hangos szavát,

Fut barna erdőn, pázsiton át,

Virág takarja nyomát.

Mikor megáll Hóvirág nyílik lábainál.

Apró madarak nagy serege Röpköd körülte, és száll vele A tavasz legelső ébresztő szele.

De néha megáll Az örvénylő folyó partjainál,

Hol fűzfaág hajlik a mélység fölé,

És gyökerek nyúlnak a földből fölé,

Hol sürü és csöndes a nagy vadon,

És tündérek ülnek a tajték-habon,

S nagy felhők vonulnak az égen át:

Hallgatja az örvény rejtelmes szavát.

Ébredő erdőn dudol a szél,

Hiába tekintget vissza a tél!”

Avers főszereplője a Tavasztündér, akit a lírai én a vers negyedik sorában múzsájának nevez. Tündéreket a magyar hitvilág is ismer. Maga az elnevezés

1025