Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Tóth Csilla: Egy elmerült sziget legendája
Békássy Ferenc költészetének tündéres versei a legkiválóbb darabok, ezek hordozzák, ha csíráiban is azt az újdonságot, amely a szépség új formáját jelenthette volna a magyar költészetben. Tündérvilága nem egyszerűen az angol fairie, vagy Petó'fí, Vörösmarty költészetének leképezése, nyelvi ereje az ősi magyar hitvilágból táplálkozik, innen merítette motívumait. Legszebb verseiben Békássy közellép a nyelv mélyén rejlő mitikus gondolkodáshoz. Összefüggő motívumrendszerről van szó, melynek elemei nemcsak a tündéres versekben szerepelnek, hanem más versekben is vissza-visszatérnek. A hegedős az Elmerült sziget nyitódarabjának tekinthető, bár második a kötetben, kifejezőereje, ars poetica-szerűsége révén mégis meghatározó. A címben szereplő metafora azonosítottja maga a lírai én, így szerepversnek is felfogható. A költő egy kissé népies figura, a hegedős szerepébe bújik bele. Balladái a történet: a hegedős az emberek világában nem talál megértésre, vándorlásai során elvetődik a tündérek földjére. A tündérek tavánál muzsikálni kezd, s dalával egyszeriben megjeleníti a rejtőzködő csodavilágot. A tündérek kérik, maradjon velük, a hős ebben a világban sem lelhet otthonra. Halála után visszakerül Tündérhonba, s a sírján virágzó fehér liliom felől különös, az emberek számára érthetetlen dallam hallatszik. A vers rejtett ars poetica, a hegedős maga a költő. Békássy költészete valóban ez: Tündérország mágikus felidézése. Költői nyelve, képei, sajátos versritmusa révén utat talált a rég elfeledett hitvilághoz, a nyelv és gondolkodás már-már elveszett misztikus alapjához. A versritmus A fiatal költő különös jelentőséget tulajdonított a versritmusnak. A versek bírálása című tanulmányában külön fejezetben foglalkozott a kérdéssel. Békássy a vers lényegét, megkülönböztető jegyét a ritmusban látja, amely nem valamiféle külső dísz, kellék csupán, hanem szorosan összefügg a vers értelmével, egybefonódik vele. ,A ritmust nemcsak a szótagok csoportja, hanem... az értelem eloszlása és összefonódása képezi.” A ritmus jelentésszervező és esztétikumot teremtő erejét egyébként kiterjeszti más művészeti ágakra is, így pl. a festészetre, ezt tekinti a Szép forrásának : „A festészetben szintén a ritmus, vagyis a színek és a vonalaknak bizonyos elhelyezése, és bizonyos meghatározható viszonya egymáshoz, ami a képet széppé teheti.” „...mert a rhytmos azért van a világon, hogy játsszunk vele, s úgy vezet észrevétlenül.” (Az odvas fában)13 Milyen játékot űz tehát Békássy a versritmussal, hová vezette el őt, hová vezetheti el olvasóit? Költészete legszebb pillanatai azok, amikor a különös, ráolvasásszerű versritmus elvezet minket Tündérországba. A megnyugvás c. vers a költőt garabonciás diák alakjában mutatja meg, akinek különleges képességei, a varázslás révén sikerül eltávolodnia a földi világtól. JLecsap a felhő, lecsap a földre, Jajgató szellő surran a völgybe S kopog az ablakomon. 1022
