Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Boda Magdolna: A stoppos; A kék füzet; Utazás (novellák)
Utazás Nyár dereka volt, vagy negyven fokos hőség. Nem csoda, hogy tele volt a vonat. Családok és szerelmespárok vagy csak baráti társaságok, de mind a Balatont vették célba. Mindenki pont oda és pont ma és pont ezzel, mert pont csak ez van... Utazótáskák tucatja a folyosón, cigarettafüst lebeg a peronon, vidám kacarászás hallatszik át a szomszéd fülkéből, az ablakon kihajló fiatalember sörösüveget markol egyik kezében, az egyik mama méltatlankodik, hogy a vécé... igen, igen. Még azóta se takarították. Gyerekek pislognak álmatagon, és bágyadtan nézelődnek az ablakon túlra. A vonat megáll, az ablakból látni, hogy az ivókút vize alá egy víziszonyos ölebet taszigálnak. Gazdája jótékonyan hűteni akarja a jószágot. Mindenki nevet a kutya tiltakozásán, ahogy kapá- lódzik és menekülni kíván. Végre egy egyetemes akció az alkalmilag összeverődött tömegben.- Kaphatunk két helyet? A kupéban ülők bosszúsan elhúzzák a szájukat, lám, egyre kisebb helyre szorulnak, mikor pedig egyre nagyobb tér járna már a szűk és szoros hétköznapok után, itt az idő kiengedni, ellazulni, kioldani a pórázt.- Csak tessék. Immel-ámmal összehúzódzkodnak, hogy helyet adjanak a jövevényeknek. Szemben egy férfi, egy kisfiús arcú kislány walkman-nal a fülén, egy öreglány, aki képeslapot lapozgat. Velük szemben az ablaknál egy kisfiú, épp most ébredezik, és egy asszony. Az asszony nézné a tájat, de túl messze ül az ablaktól ahhoz, hogy kizárja a látványból a kupéban lévőket. Valamelyikük mindig kitakar a képből egy repülő gólyát, egy zöldellő fát, egy erdőt, egy legelő tehenet, egy mezőt. Hát nem is próbálkozik. Nézi a férfit. Kopaszodó negyvenes. Kék szem, de micsoda kék szem! Amikor mosolyog, az arcán kétoldalt egy-egy gödör, szépen nyírt szőkésbarna bajusz, kék rövidujjú póló, férfiasán szőrös izmos karok, drapp sort, férfiasán szőrös izmos lábak, saru. Ez igen, ez férfi! így kell kinézni egy negyvenes férfinak! De hát ez a két kölyök nyilván az övé. Ki másé lenne? Micsoda két rondaság, a lány rövid göndör haja keményre zselézve, Walkman a fülén, kis tömöttke, nyilván nutelláskenyeret reggelizik. A fiú is kicsit hibás, kaiján tenyérnyi nagyságú szőrös barna folt, fogai elkezdtek hullani, kis vasgyúró, és folyton azt hajtogatja, hogy apúúúú ugye, apúúúú ugye. Na de ki ez a nő? A nagymama? Míg találgat, a kisfiú nótát vált, anyúúú ugye, anyúúú ugye, hát akkor tiszta sor. De hát olyan öregnek néz ki! És milyen ronda! Nem csoda, hogy ilyenek a gyerekek, ilyen fának milyen termése legyen? De a férfi. Kopaszodó negyvenes. Kék szem, de micsoda kék szem. Amikor mosolyog, az arcán kétoldalt egy-egy gödör, szépen nyírt szőkésbarna bajusz, kék rövidujjú póló, férfiasán szőrös izmos kar, drapp sort, férfiasán szőrös izmos láb, saru. 997
