Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Boda Magdolna: A stoppos; A kék füzet; Utazás (novellák)
Az eső még mindig esett, egyre hűvösebb cseppekben. Vagy csak úgy érezte. Ment, ment az úton, az út menti fák közötti neszre néha görcsbe rándult a gyomra. Ahogy egyre mélyebben gázolt az éjszakába, a sötétségbe, a furcsa neszek világába, úgy erősödött benne a félelem. Csak akkor engedett föl, mikor meglátta a legközelebbi település halovány fényeit. Ahogy közelebb ért, egyre élesebben hallatszott a kutyák ugatása. Kettő közülük föl is tűnt az utca homályában. Félt a kóbor kutyáktól. Odébb egy templomot pillantott meg. „Csak odáig kell eljutnom” - gondolta - „reggel majd továbbmegyek.” Fájt már a lába, fázott is, éhes is volt. Majd szunyókál egy kicsit. Az alvásban elfelejti minden kínját. A templom nyitva volt, a faajtó mögött egy márványpad volt, majd egy másik ajtó, amely nemcsak hogy zárva volt, de még egy díszrács is védte. Felült a márványpadra és összehúzódzkodott. Nézte a híveknek kitűzött templomi értesítőket, a szenteltvíz tartót. A márvány hideg volt. Az idő lassan múlt. A kutyák ugattak, hideg volt, éhes is volt s a lába is fájt. Akart, de nem tudott aludni. A kocsmából részeg társaság indult haza, kezükben boros üveget lóbáltak és óbégattak. Inkább adta volna meg magát annak a mocskos fráternek. Végül is csak szexet akart. Mi baja eshetett volna? Végül is nem szűz már. Barátja sincs, akinek hűséggel tartozna. Lelépett egy lánnyal, méghozzá a legkedvesebb barátnőjével. Es az utolsó percig hazudott. Még akkor is, mikor minden nyilvánvalóvá lett. De hát minden férfi ilyen! Ha jól meggondolja magát, a többiek éppen úgy penderítették ki az életükből, mint ez a fickó a kocsijából. Csak persze először hitegették kicsit, kicsit szédítették. Néha átlátott rajtuk és tudta, hogy ez csak játék, mégis hagyta, mégis végigcsinálta. Lám ez a fickó nem hitegette, nem ígért szerelmet, boldogságot, nem ígért semmit, és tőle se várt semmilyen ígéretet, csak szexet akart. Tiszta sor, csak szex, semmi komplikáció, semmi felesleges sallang, egy kis szex, aztán viszontlátásra hercegnőm és viszontlátásra hercegem. Nem tett úgy mintha. Miért is volt ilyen makacs és hajthatatlan? Azt mondta, hogy megkívánta, de azt is mondta, hogy ez csak ennyi, nem több és van kedvese. Igen, azt mondta kedvese. Milyen szép szó ez a kedves. Istenem!, milyen hülye volt! Hiszen szereti a szexet. Nagyon is szereti. És persze most nem kéne itt a jéghideg márványon gubbasztania a hideg éjszakában, fenyegetően csaholó kutyák között, éhesen és fáradtan. Legalább hagyta volna, hogy megölelje. Na igen..., undok fickó volt, de hát melyik fickó nem lesz undok, ha nem teljesül az akarata, a vágya egy gyengébb és ezért könnyen birtokba vehető nővel szemben. Mit is mondott? Hová, meddig megy?, Fehérvárig?, az még hat-hét falu, igen, körülbelül annyi, 50-60 kilométer. Nem is volt ronda, sőt, nem, a fene egye meg! A francba..., és legalább őszinte volt. Nem lóbálta meg a mézesmadzagot. Hogy milyen hülye volt! Fázott. Fölhúzta a térdét az áliáig. Lassan a feketeség oldódni kezdett egy halovány szürkésfehér fényben. Derengett. A kutyák ugatásába olykor belekukorékolt egy-egy kakas. A szemben lévő 993
