Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Serdián Miklós György: Magyar Napló
25 évvel ezelőtt a szláv-germán határeset fejű öreg leszólt a létra tetejéről az egyik kíváncsiskodó olé hadas- nak (új bevándorlónak), hogy /ia-gojim medabrim ivrit (a gojok beszélnek héberül). Közeledik a délután Maszada bejáratánál. A zsidó nép kitartásának és hősiességének szimbóluma előtt ma néhány kóbor észak-amerikai fehér ember üvöltözik. Izraeli barátaik egy fokkal halkabban - de azért ők is alapon - velük üvöltenek. Hatalmas tábla figyelmeztet - legalább hét nyelven -, hogy senki ne hagyjon értékes tárgyakat az autójában, ha felmegy a hegyre. A látképbe belelóg egy sárgára globalizált Liebherr daru. Csak halványan elviselhetőbb, mint a HOLT TENGER MÜVEK nevű gyáregység környéke, ami nem egy Kurt Vonnegut, Jr. regény, hanem hétköznapi tájrombolás és véres valóság. A virtuális pillantás a közeli Sodorna hegyéről pedig garantált sikertörténet; a sóbálvány Jand” mint az jlj barázdát szánt az eke” című nekrológ helyi változata. Egy csapat kamasz jön még lefelé napnyugta előtt. Israel Scout áll kék alapon nagy fehér betűkkel az egyikük trikóján. A gyereknek rostafary fejdísze van, a haverján baseball sapka. Maga a nagybetűs megoldás. A holdfényes meleg lében orosz klán bugyog. A parton egy szikár kopasz olajat önt a tűzre - valami ínycsiklandó dolgot süt. O is orosz. A büfénél is csak oroszok ülnek. Valamivel arrébb egy reflektor világította földnyelv. Szemben van Jordánia. Később a tengerszintet jelző táblát Arad felé hagyom el egy szerpentinen, párhuzamosan haladva a Palesztin Autonómia területével. Hebron felé nem megy senki. (2001. 10. 28.) Montfort után teljesen zöld a világ. Az egyik drúz faluban fiatal katona ül a megállóban. A mobiljával van elfoglalva. Arrébb szintén a buszra várva feketébe öltözött öregemberek és öregasszonyok. Mindenki elképzelhetetlenül fehér fejfedőt visel. Az utolsó ház mögé félig betolva tonnás vasajtó. Kilincs is van rajta meg zár. Ha gond van, kitolják az útra. 989
