Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Serdián Miklós György: Magyar Napló
retne, de itt már nem látom az arcát; lehet, hogy a felesége várja a bejáratnál. Egy szakállas embert is kiszippantanak a lányok. Azt hajtogatja, hogy Nix dájcs, nix englis. Csak magyarul beszélek! Bejön neki. Talán még most is ott ül. Minden bizonnyal csak szakállas volt, de nagyon poénra veszi a műsort, mert odaszól nekem;... ezek mindig ezt csinálják. Ismeri az elképzelést; a felesége évek óta Izraelben él. Képbe jön egy határőr lány világoskék ingben, ugyanolyan szemekkel. Eszternek hívják a véreredeti grúz vezetékneve mellett. Az utóbbi sem titok, a jobb felső vállpántján olvasható. Nagyon nem akar beszélni velem. De főleg az angolt nem kedveli. Aztán némi nyaggatás után rááll és mosolyog is hozzá. Amikor kiderül, hogy nem akarok „pecsétet” az útlevelembe, már ő sem a régi. Kapkodni kezd a telefon után. Komoly a show, de én akkor sem akarok. Aztán újra ráfut a témára, hogy tényleg és holtbiztos nem akarok egy szép izraeli beléptető pecsétet az útlevelembe? Mondom neki, hogy bizony nem. Megint telefonál, megint vihorászik. Nagyon bájos. Izrael most a mosoly országa. 25 évvel ezelőtt a gép tele volt harsányan daloló amerikai zsidólányokkal, akik már akkor rekedtre ordították magukat tömegöröm címszó alatt, amikor beléptünk Izrael légterébe. Talán később is vidámak voltak, és a nyaralás végére volt aki férjhez is ment közülük. Most nincs turista. Most háború van. Mintha már nem éreznék annyian azt az ellenállhatatlan kényszert, amit akkoriban éreztek... Eszter maga a génedzett nyugalom; a mediterrán bájtól kezdve a levantei szorgalomig minden van benne, és a nagy kaukázusi őshazából hozott rokoni ráérzés süt át a golyóálló üvegen. Akárcsak a mesében, itt is majdnem jó a történet vége. Eszter visszaadja az útlevelemet, mehetek ,Jsten hírével”... Be Erec Izraelbe. Van időm ellazulni. Legalább négy másodpercre. Átfut az agyamon, hogy nem hívnak se Grünfeldnek se Kohnnak, és talán még jön egy adag szívatás. Jön is. Menetrendszerűen. Persze az egész fenti mese a minden hájjal megkent angolszász bé985
