Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Serdián Miklós György: Magyar Napló

személy elmondja a mi emberünknek, hogy neki a B. Ferenc a barátja és mentségére szóljon, nem ferizik.

Elárulja azt, hogy ó' szereti a fejét az említett B. Ferencnek.

Nagyon szereti. De azért (semmi pénzért - ez nem hangzik hihetőnek ugyan) nem kérné fel - mondjuk, hogy a kutyájára vigyázzon -, mert a B. Ferenc az úgy belebőg a tömegbe egy kiállítás megnyitóján, hogy inkább maradjon otthon...

Ez a magyar beszéd, mondaná erre Gy. T. nagyérdemű alkotó, akit legutóbbi születésnapja alkalmával dr. F. J. az általa kreált üdvözlőversikében méregkeverő szerzeteshez hasonlít.

Mert belebőg a tömegbe... ismétli a bajszos nagy élvezettel.

Kedvelheti a saját hangját.

Megkapom a végelszámolásomat és búcsút eresztek a vinnyogó asszonyság és a díszmagyar irányába.

Ez utóbbi is nagy ívben leszar. Teheti.

A folyosón hangulatvilágítás.

Komoly arcszőrökkel felszerelt, melegtekintetű figura aranykeretes szemüvegben dönti a kovácsoltvas korlátot.

Néz, mert figyel. Tudni akarja mi van. Az ördög nem alszik. A köcsögök sem.

Nem tudom, hogy hívják. Nem híres...

2002. 01. 08.

...(Lesz-e háború?) Ez a kérdés feszengett a táblán a héber betűk számomra lassan érthetővé kezesedő hieroglifáiban...

Kőbányai János: Jeruzsálemi évtized 1991. január 8.

Átfedésekkel teli nap.

Délelőtt raktáros vagyok. Az egyensúly kedvéért délután nem tudom mi.

A magyar raktárosok történelmi arcképcsarnokból a nagy szakmabelit Hamvas Bélának hívták.

Rossz a karmája a cellának..., mondaná - az előbb említett helyszín kapcsán — egy volt ismerősöm, a buddhistának álcázott autónepper, akinek az alakja fellelhető a Pénz egyik szövegében.

Valószínűtlen, hogy azóta háromszor tanúk előtt elmondta volna a sahá- dát..., és muszlim lett belőle.

Ez a sáv nem nyerő. Sem az önjelölt megvilágosultak sem a belvárosi un- zergyerekek közt nem sikk.

976