Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Marafkó László: Létnapló

Három pecsét egy bélyegen.

Májusi nyár. A főváros vadonjában vidéki kamaszok. Egy kiskocsma otthonos kopottsága.

Fél évtized múltán itt, a mellékutcában lakik a barátod a feleségével. A szobájukon átjár az anyós idős barátja.

Három évtized múltán a barát másutt lakik, más feleséggel.

A kiskocsma megsüppedt épületében kínai gyorsbüfé.

Isten - ha az - megnevezhetetlen.

Név nélkül az, aki, ami. Szótalan, személytelen, ember-telen (nem embertelen!).

Isten bennem - nem velem, nem általam.

Az alexandriai könyvtár elhamvadt — a leszűrt és újraélhetetlen emberi bölcsességgel.

És a Föld lángol majd, mint az alexandriai. Könyvekkel, megolvadó lemezekkel, a tudás és művészethordozó finom szerkezetekkel. Belecsorognak a bolygó repedéseibe és salakjuk sem marad. Mennyi hivalkodás és hiúság - percekig szikrázó és évszázadokon átnyúló - már-már az örökkévalóság ígéretével. És másodpercek alatt szétomlik, elenyészik.

És ha lesz civilizáció ismét, újra a dolmenek és menhirek, a piramisok és feliratos kövek üzenetét próbálja megfejteni, amit mi, az eltűntek egyszer - úgy ahogy - megfejtettünk már.

Akár - lehetséges ez, ha hírünk-hamvunk sincs már? — mosolyoghatnánk is az utánunk jövőkön.

Kósza elragadtatás.

A depresszió vízilovai a mocsárból...

Szavak kútjaiból töltekezni.

Hajnal. Tűzcsóvák fároszai. Egy napra elegendő vezérlő fény. Egy életre. Az egyetlenre, mely átvezet a halálon is.

973