Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók bölcsessége
Deduktív érvelés Megkérdik Istóktól: hány éves.- Három évvel öregebb vagyok, mint az öcsém.- Honnan tudod?- Kikövetkeztettem. Tavaly két évvel voltam öregebb nála. Azóta eltelt egy év. A kettőnk közti különbség tehát három évre nőtt. Hamarosan annyi idős leszek, mint a nagyapám. Használja a kötelet Átmegy Istókhoz a szomszédja, hogy kölcsönkérje a kötelet.- Nem adhatom oda - mondja Istók.- Miért nem?- Mert magam is használom.- De hisz ott hever mögötted a földön!- Most pont arra használom.- És meddig fogod erre használni?- Egészen addig, míg kedvem nem lesz kölcsönadni neked. A szamaramtól kérdezzétek Istók szamárháton poroszkál az országúton. Az állat hirtelen megriad, és ész nélküli vágtázásba kezd. Az arra menők, látván a szédítő rohanást, Istók után kiabálnak: , - Hová ily szélsebesen, Istók?- Ne tőlem, hanem a szamaramtól kérdezzétek! Az utazás fénypontja Istók hosszasan időzik a birodalom székvárosában. Midőn hazatér falujába, köré sereglenek a kíváncsi helybéliek, meg óhajtván hallgatni Istók úti beszámolóját.- Nincs kedvem szaporítani a szót - mondja a nagy világutazó -, csak egyetlen rövid megállapításra szorítkozom. Utazásomnak az volt a fénypontja, amikor felséges királyunk személyesen kegyeskedett hozzám szólni. A király kegyének híre túláradó boldogsággal tölt el mindenkit. Úgy érzik, magasztos fénysugár vetődött Isten háta mögötti porfészkükre. Az emberek elszélednek, áhítattal ízlelgetve a csodás eseményt. Egy kíváncsi atyafi azonban hátramarad, és faggatni kezdi Istókot:- Ügy an áruld már el, mit mondott neked felséges királyunk? Istók rezzenéstelen arccal válaszol:- Éppen a palota kapujában álltam, amikor megjelent a király, és tisztán, mindenki számára jól érthetően így szólt: „Kotródj az utamból, te féreg!” 963
