Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Kiss Anna: A hely (versrészlet)
és a lassú morénakő megindul. De az íjat pengetni most kell, hangosan, hogy lángoljon fenn a csillag, ki a férfi útjának őre, életem telében járok... A többi, ahogy kisebb lányomnál magam bábája kell lennem, csak favágók baltáját hallom, gesztenye hullását a ködből, néhány világtalan imbolyog elő, kiknek fűért indultam el nagy hassal... Holdsütötte szentélyben széllelbélelt papírdíszekre írok, éjjel lassan szárad a tus, nehéz a páfrányon átvergődni, zajt csap a szentély mogorva őre, levelet hoz, ki írhatta, s minek...? Sólymot küldtem kegyvesztett barátomnak, és beárultak érte, de még szirmok hullnak a medencébe, nyers illat a város falainál tengő sárműhelyekből, még a kupolák!, az élet...!
/
