Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Tóth Ferenc: Francia és magyar filozófusok a történelemről

Megtudhatjuk a könyvből azt is, hogy e művek fő célja felvilágosult, gondolkodó, következésképpen erkölcsös emberek nevelése, formálása volt. Megismerhetjük a művek módszertani jellegzetességét, különös tekintettel az új, szélesebb világszemléletre, amely az Európán kívüli földrészek történelmét is értelmezi. Itt csak kiegészítésként szeretném megjegyezni, hogy ebben jelentős szerepe volt a korabeli folyóiratok (Gazette de France etc.) egzotikus híreket előtérbe helyező szerkesztésének. Ugyanis — ellentétben napjaink sajtótermékeivel — ezek a hírek rendszerint a folyóiratok címlapján szerepeltek. Ennek köszönhetően a franciák igen részletes híreket kaptak a világ távoli részén történt eseményekről. Innen ered részben Kína, Perzsia, Oroszország vagy az Oszmán birodalom jelentős helye a világtörténetekben.

Ekkor válik a nyugat-európai világszemlélet kétpólusúvá, s teremti meg saját ellentétét, illetve tagadását az úgynevezett keleti despotizmus elméletével, amely Montesquieutől egészen napjainkig érezteti hatását. Szintén e korban született meg az ún. civilizáció-történet, az emberi szellem története. A haladás eszméjébe vetett hit az emberi történelemnek új értelmet adott, megjelennek a fejlődés különféle ciklusainak rendszerei. Penke Olga hazai kutatásai nyomán különösen gazdag képet kapunk a műfaj magyarországi recepciójának történetéről, korszakairól, nevezetes személyiségeiről.

Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy felhívjuk a figyelmet a kevésbé ismert magyar recepcióra, amely a korabeli franciaországi magyar emigráció soraiban tapasztalható. Például a neves Tóth báró, alias Franpois de Tott (1733-1793) maga is Voltaire és Montesquieu műveinek buzgó olvasója volt, visszaemlékezéseiben lándzsát tör egy új történelemszemlélet, a filozofikus történetírás szükségessége mellett. Egy másik franciaországi magyar filológus, Besse János Károly, alias Charles Bérony, egyik francia külügyminiszterhez írt levelében (1804. szeptember 30.) említést tesz egy saját készítésű hasonló műfajú történeti munkáról is:

Az a munkám - amelyet nemsokára be szeretnék fejezni és amely oly sokáig lekötött Párizsban - remélhetőleg megmutat majd valamit az erőfeszítéseimből. Ez a XVIII. század legfontosabb eseményeinek összefoglalója, Európa összes államának rövid statisztikai áttekintésével bemutatja minden ország fejlődését, illetve hanyatlását a XVIII. század folyamán egészen az általános megbékélésig. Munkám befejezéséhez már csak azt várom, hogy a germán Birodalom (sic!) szétdarabolódási folyamata teljesen lezáruljon. Csak azért merészeltem e csekély műről említést tenni a Miniszter Polgártársnak, hogy bizonyítsam, hogy még a számomra legkedvesebb tevékenység is igen szorosan kapcsolódik a politikához,3

Ez utóbbi, sajnos a mai napig az ismeretlenség homályában maradt mű példája is jelzi, hogy a műfaj kéziratban maradt forrásanyaga is igen jelentős lehet, és feldolgozásuk még hosszú ideig leköti majd a téma iránt érdeklődő filológusokat. Véleményem szerint egy nemzetközi kutatócsoport létrehozásával el lehetne kezdeni e forrásanyag feltérképezését, leírását, majd folyamatosan a szövegek feldolgozását. E nemzetközi kutatások elősegítése érdekében rendkívül fontos lenne Penke Olga e megkerülhetetlen alapművének idegen

3 Archives du Ministére des Affaires Étrangéres (Francia Külügyminisztérium Levéltára, Párizs), Personnel - premiere série vol. 8. „Charles Bérony” föl. 21-22.

911