Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Báthory Csaba: A test gyarmatosítása; Sebességben; Holtverseny (versek)
mely - molekuláris hadüzenetként - mintegy képzeletté oldja a testet: egy labor-világegyetemnek önként szolgáló, vakfunkciókra repesztett szilánkhalmaza és szervállománya, elmozdítható ólomkatonája a halandó, robot-robotoló teleakció, telepassió. Testünk, utolsó kifosztott planéta. Nemcsak halálunk zajlik darabokban, hanem életünk is egy véges, vézna, idült mobilfóniás üvegkatlan, amelyet kinnfentes energiák szétszerelnek, szerteszómak, gyötörnek, hogy - ha megérjük a végsó' hibát - majd éberen odavessenek a földnek. Sebességben A temetés után, hol tarka-barka szavakban sorolták az örökélet titkait, bevágódtam kék kocsimba, lecsorogtam a javításra érett Sasadi úton, aztán rögtön jobbra, mint egy mennyrakéta, kikanyarodtam, sőt kilőttem a beton útszalagra: sebességet termeltem bánatomban. Nem időztem többé a lomha földön. Abszurd szívem kitűztem a motorra, s miközben tűket lélegzett a bőröm, valami nyers könnyűséghez sodorta testem a fülpaskoló léghuzat, a táj főzelékszerű fortyogása, a vetések bordázottan ingatag lebegése és rákmenet futása. 880
