Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - G. Komoróczy Emőke: "Vesztő vagyok. Vesztőhelyen, vesztőnek születtem"

Parodisztikus szonettben örökíti meg a /elzavart idó'”-t - ’’amelynek hőse megannyi bősz ripők” - a furcsa-torz kavargást; s örül, hogy ebben már nem kell részt vennie! A régről ismert, megunt melódiák új s újabb változatait adják elő a ripőkök rozoga színpadokon: ,fuvola szól és néróin peng a lant, / s a tömeg tapsa is oly régtől ismerős // Húzódom (el, félre), ám megtelt minden zug, / tilalmas táblák kerítik, hazug / foglalók csörögnek a zsebekben... / Tenyérnyi hely, ha volna is enyém, / (akár csak annyi, mint egy tehénlepény), / ki tudja, mivel kéne megfizetnem...” (Helytelenkedés).

A kötetet impresszionista hangulatkép zárja (Ezredvégi pillanat). Költőnk a presszó bágyadt teraszán üldögél, „most bukik le az augusztus végi nap”. Elmereng a múlton, jelenen; „s felszakad minden ami fáj: // homályos ügy, elvarratlan szál”. Vajon hogy folytatódik tovább „az ezredvégi kínos színdarab”? — „ki itt a hős, s ki a kis statiszta, / miként lesz röhögés a gyász”? Minden visszájára fordult, amiért küzdöttünk, amiért éltünk... Nem csak a költő, egész nemzedéke, nemzedékünk lassan kilép az Időből... „s letakar leplével az alkonyat.”

A humor segít elviselni az életet, távolságot teremt a világ és a „lírai én” között. Péntek Imre költészete szelíd iróniával búcsúztatja a letűnt XX. századot. A Vi(g)aszkereskedés című kötet egy kiérlelt költészet dokumentuma. Péntek Imre és nemzedéke - „beérkezett”. A termés java része már betakarítva, a pálya lezárása még hátravan. Reméljük, lesz folytatás...

878