Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Pék Pál: Megkésett virradat; Post festem; Ónix ég; A völgy alvója (versek)
Hangja bár mint szívütés, világtalan panasz; fal mögötti angyal ő, a késsel rád szavaz, hogy szöknél innen jó fiú túl az Ég faláig, s mögötted a közös út a szennyből ki se látszik, csak háborodott madarak, ha útra kelnek onnan csönd gödrébe, hol a had ma helyet vackol - holtan. Ónix ég a csupasz test a szétriasztott dombok közt az orgonák a szemgödörbe visszaforradt fényliget a nincs tovább az alkonyat a mészárosok pengéje az asztalon a csahosok a velük futó tébolygók- kal egysoron az ónix ég hol kín virraszt a fúló rángó verssorok az üres tér a holtak csöndje ahogy az éjen túlragyog
/
